A birtokunkba került egy megemlékezés, mely Ayrton Senna utolsó óráiról mesél. Az elbeszélés Josef Leberer-től, Ayrton pszihológusától, masszőrétől származik, aki a mai napig a Forma-1-ben dolgozik..

Josef Leberer elbeszélése

Az emlékezetemben még minden olyan, mintha csak tegnap történt volna. A képek, a hangulat, az érzések. Soha nem akartam erről a nyilvánosság előtt beszélni, s eddig soha nem is tettem meg. A magánéletemben persze igen, mert segít az embereknek, ha kibeszéli  magából a tavalyi imolai gyászos hétvége élményeit, valamint Ayrton Senna és Roland Ratzenberger halálos balesetét egy kicsit elviselhetővé teszi. Nem tudom, miért döntöttem így, és van-e értelme. Talán az a gondolat vezérelt, hogy a jövő hétvégi imolai nagydíjon beszélhetek a nagy nyilvánosság előtt utoljára Ayrton Sennáról, akiért és akivel 1988 óta dolgoztam, először erőnléti edzőjeként és masszőrként, majd mint barátja.

Ha Imoláról beszélek, akkor Brazíliánál kell kezdenem a történetet, az 1994-es Forma 1-es versenyévad nyitányán. A nagydíjat követő napon lakásának meseszép környékén edzettünk. A Schumachertől elszenvedett vereség ellenére borzasztó jó állapotban volt, a keserűségnek nyoma sem látszott rajta. Úgy gondolom, még egy kicsit boldog is volt, hogy most mindenki felfogta, hogy nem lesz sétagalopp a negyedik világbajnoki cím. Sőt, rettentő nehéz versenyek várnak rá, és a vártál gyengébb Williamsszére. Az edzés után megnéztük videón a Brazil Nagydíjat. Ayrton különösen a meglepően erős Schumacher Benettonját figyelte. Teljes koncentrációval meghallgatta váltásait, a Ford motor hangját. Ezután visszatekerte a kazettát, majd ismét erőre, és megint vissza. Szinte örökkévalóságnak tűnt az az idő, amit Schumacher autójának a megfigyelésével töltött. Majd ezt mondta: „Valami nem stimmel ezzel az autóval. Csak ezt nem tudom, mi:" A második, adidai verseny után már elkezdett a Benettonnal szembeni kétségeinek hangot is adni. Most már többet tudott, mert gyors kiesése után hosszú ideig a pálya szélén állt, hogy alaposan szemügyre vegye az autót. Sokan az mondják ,hogy a 2-0-s Schumacher előny miatt és a növekvő Williams nyomás következtében feszültebben érkezett Imolába, mint egy átlagos versenyre. Ez az elmélet marhaság. A hátrány nem idegesítette, mert pontosan tudta, milyen jó saját maga, és a VB 16 futamból áll. Imolában Ayrton nem a Schumacherrel szembeni hátrány miatt jött nyomottabb hangulatban. Az ok inkább az volt, hogy  Adriane barátnőjével nem úgy mentek a dolgok, mint ahogyan azt képzelte. Pénteken azután Rubens Barrichello repülése után sűrűbb lett a levegő. S amikor másnap Roland Ratzenberger az időmérő edzésen a falnak csapódott, Senna azonnal a baleset helyszínére sietett. Amikor visszajött, szemei olyasvalamit fejeztek ki, amit eddig még sohasem láttam. Teljesen máshol jártak. Csak azt mondta: "halott." Aztán azonnal a hotelbe ment. Este felhívtam, és észrevettem, hogy az első sokkon túl van. Sokáig beszélt édesanyjával telefonon, és nem Adrianeval, mint ahogyan azt sokan írták. Ezután néhány barátjával vacsorázni mentünk. Természetesen beszéltünk a balesetről és még egy dologról. Sennát a FIA írásban felszólította, hogy magyarázza meg , mi keresnivalója volt a baleset színhelyén. Ezen Ayrton nagyon felháborodott. „Meg akarnak félemlíteni, mert síkraszállok a biztonságért. De nem hagyom magam megfélemlíteni. Valamit tennünk kell." -hangzottak a bajnok szavai. Ezenkívül magát is sokkolta. Az a gondolata támadt ugyanis, hogy nem indul a versenyen, de ezt néhány óra múlva kiverte e fejéből. Most már csak azon csodálkozott, hogy milyen jól megbirkózott Ratzenberger délutáni balesetével. Amikor visszaértünk a hotelbe Ayrton 99 közös versenyhétvégénk közül először most utasított vissza egy masszázst. Odajött hozzám, rám nézett, majd ezt mondta: "Nézz rám! Nagyon jól vagyok, amikor a szegény Rolandra vagy Rubensre gondolok. Miért kellene a masszázs?"

Másnap reggel a versenypályán egyáltalán nem oldódott a feszültség. Az az érzésem támadt, mintha valaki összenyomná a mellemet. Megkérdeztem Sennát, hogy ő is érzi-e ezt. Már nem tudom mit válaszolt, de egészen más volt, mint az előző versenyek előtt. Nehezére esett neki a reggeli, biztonsági intézkedésekről folytatott vita után a versenyre koncentrálnia. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem sikerült. De utólag lehetségesnek tartom, hogy megérezte a halálát.

Ezután jött a rajtbeleset, majd az újabb start, amelyet szintén megnyert, és vezette a mezőnyt. Aztán a Williams boxban valaki felordított. A képernyőre néztem, majd elvettem a szemem a TV-ről, mert tudtam, hogy meghalt. Éreztem, hogy valami elszakadt. Ez a köztünk az évek során kialakult kötődés volt. Hullámok, rezgések, amelyeket állandóan fogunk. Gyakran beszéltünk erről egymással, de nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért „kapjuk el" egymás gondolatait. Ez a kapcsolat egyedülálló volt, és most nincs sehol. Helikopterrel utánamentem a bolognai kórházba. Ott feküdt. Egészen kísérteties csend uralkodott a szobában, amíg a szívgép zaja egyre hangosabban nem zakatolt a fülemben. Teljességgel hihetetlen volt, ahogy ott feküdt az a sértetlen test, amelyből minden izomrostot ismertem, amelyet csendben masszíroztam és masszíroztam, amíg fel nem hangzott a kérdés: "Honnan tudod, hogy most éppen mire gondolok?"

Két nappal halála után néhány rokonával, barátjával és a koporsóba fekvő Ayrtonnal Sao Pauloba repültünk. Szülei ugyanis úgy döntöttek, hogy Ayrtonnak úgy kell hazatérnie, mint egy rendes utasnak. Egy fülkében repültünk. 11 órán keresztül mellette ültem, Aztán egyszer csak megéreztem, hogy a feszültség feloldódott. Béke lengte körül az egész repülőt, ami a koporsóból áradt. És boldognak éreztem magam, hogy Ayrton megtette a küldetését: Megtalálta a Békét. Már csak azért vagyok a Forma-1 világában, hogy valamit átadjak Ayrton Senna beállítottságából. Remélem sikerült.

AJÁNLJUK: Mórocz László Ayrton Senna emlékére készített videóját, melyet innen tölthetnek le az érdeklődők.