Alain Prost

Alain Marie Pascal Prost 1955. február 24-én született a franciaországi Saint Chamond-ban. Édesapja, André egyszerű ember volt - bútorasztalosként kereste a család kenyerét. Alainnek egyébként született egy öccse is, Daniel - aki azonban 32 éves korában rákban meghalt.

Alaint korai gyermekkorában nem foglalkoztatta az autóversenyzés, inkább futballkarrierről álmodott. Már 15 esztendős volt, amikor édesapja elvitte az 1970-es Monacói Nagydíjra, melyet az osztrák Jochen Rindt (Lotus-Ford) nyert. Útban hazafelé a Côte d"Azur-on megálltak egy szórakoztató központnál (kaszinók, bárok stb.), ahol gokartozni is lehetett. A Grand Prix friss élményeivel fejében Alain élt a lehetőséggel: kipróbálta és nagyon megtetszett neki a dolog. Amikor hazaértek Saint Chamond-ba a család felkereste a leközelebbi gokart-pályát, amelyre a közeli Rive de Glier-ben találtak rá. 1970 késő nyarán az alacsony termetű fiúcska beiratkozott az ottani gokart klubba. Saját géppel jött és 700 frankot fizetett a klubtagsági kártyáért. Az első évben nem volt kiemelkedő - akkor még inkább csak szórakozásnak fogta fel az egészet és nem vette túl komolyan a dolgot. Aztán szép lassan elmélyült benne. Nemcsak a versenyzésben, de a műszaki részletekben is - egy év múlva már gokartja motorjait is maga építette.

1973-ban kölcsön kért 1300 frankot és vásárolt belőle egy Vacquand-alvázat, amely a kor egyik legjobbjának számított. És az eredményei ugrásszerűen elkezdtek javulni. Megnyerte a francia junior gokartbajnokságot, így természetesen ott volt az Oldenzaalban (Hollandia) rendezett junior világbajnokságon is. Legnagyobb ellenfele egy Nigel Clegg nevű angol fiú volt, aki azonban két évvel fiatalabb volt Prostnál - és talán ebből eredően félénkebb is. Clegg általában pole pozícióból indult futamaiban, de a versenyt sosem tudta megnyerni - azokat mindig Prost nyerte, akire rendkívül agresszív vezetési stílus volt ekkoriban jellemző. Miután megnyerte az első selejtezőt, a másodikban sem kegyelmezett Cleggnek: egyszerűen kiütötte a pályáról és ismét nyert. Akárcsak a harmadik selejtezőben. Aztán a döntő két futamát is Prost nyerte: ötször indult ezen a világbajnokságon és mind az öt alkalommal nyert! Ez természetesen az összetett junior világbajnoki címet jelentette Alain számára.

Prost elindult a francia felnőtt bajnokságon is - ahol második lett - és a felnőtt világbajnokságon is a belgiumi Nivelles-ben. Utóbbin a nem kiemeltek kategóriájában indult, ahol végül a tizennegyedik helyen végzett.

1974-ben ismét megnyerte a francia felnőtt bajnokságot. A csapatok Európa-bajnoksága négy helyszínen zajlott: a svájci Wholenben, Nivelles-ben, a franciaországi Thivervalban és az olaszországi Falóban. Alain legjobb helyezése a wholeni első futamban szerzett negyedik hely volt. A gokart világbajnokságot a portugáliai Estorilban rendezték, ahol Prost kilencedik volt a selejtezők után, aztán nem végzett az első tízben a döntőben.

1975 tavaszán ellátogatott az Alzar Díj elnevezésű versenyre Párizs mellé, ami azután botrányosan végződött számára. Prost vezetett, amikor két körrel a döntő verseny vége előtt Francois Goldstein - aki kora legnagyobb gokartos ásza volt és akkor már három világbajnoki címmel rendelkezett - utolérte, megelőzte és ezzel negyedszer is megszerezte a világbajnoki címet. Prost azonban nehezen viselte a vereséget és amikor Goldstein a levezető körben kezet nyújtott neki, ő hátulról dühödten elkezdte tolni vetélytársát, eltolta a pálya legtávolabbi pontjára, majd amikor megálltak és kiszálltak bemosott neki egyet. Az ok az volt, hogy Goldstein egy kicsit megtaszította előzés közben és Prost ezt sportszerűtlennek érezte. Valójában azonban az ilyesmi teljesen természetes a gokartban. Évekkel később - 1991-ben egy televíziós interjúban - Alain az esetre visszaemlékezve azt állította, hogy azért gurult méregbe, mert Goldstein egy belga csapattársa kilökte őt és Goldstein csak utána tudta megelőzni. Ez azonban Goldstein és más szemtanúk szerint sem volt igaz. Nem volt semmiféle csapattárs, aki ilyen módon segítette volna Goldsteint.

Prost licencét az eset miatt egy időre bevonták, de az Európa- és a világbajnokságra visszakapta azt, ám egyik eseményen sem ért el jelentősebb eredményt.

Winfield Versenyzőképző Iskola és Forma-Renault - az ugródeszkák

Ezután besorozták a seregbe, hogy letöltse kötelező katonai szolgálatát. Közben - miután gokartosként ösztöndíjat szerzett - beiratkozott a Winfield Versenyzőképző Iskolába - annak is Paul Ricard-i tagozatára (a másik tagozat Magny-Cours-ban volt). Itt oktatói szerint eleinte nem produkált semmi kiemelkedőt a többiekhez képest - hacsak azt nem, hogy mindig a saját feje után ment és ha jobbnak talált egy maga által felfedezett kanyarvételi technikát, mint amit tanárai mutattak, akkor nem átallott azt használni. A köridők alapján ilyenkor általában igaza is volt...

Ennek ellenére az iskola egyik vezetője, Simon de Latour igazán csak akkor figyelt fel rá, amikor egy alkalommal esőben kellett menni és briliáns technikát árult el.

Az oktatás ebben az iskolában több hónapon keresztül zajlik. Először elméletben, majd gyakorlatban. Aztán jönnek a válogató versenyek. A legjobb pedig megkapja a Pilote Elf címet, ami útlevelet jelent a Forma-Renault sorozatba - a szamárlétra következő fokára. Az őszi középdöntőre a kétszáz diákból már csak húsz maradt - a többiek elszóródtak az elődöntőkben. A döntőbe közülük is már csak öt versenyző juthatott. A középdöntő húsz résztvevőjét két csoportra osztották és Prost - mert természetesen eljutott idáig - az első csoportban kapott helyet. Alain azonban elkésett, így nélküle zajlott le a verseny. Azt mondta, hogy defektet kapott, így megengedték neki, hogy a következő napon esedékes középdöntőben fusson. A defekt-sztori azonban valójában nem volt igaz. Prost csak azért találta ki, hogy ne kelljen az első futamban futnia és így megnézhesse magának, hogy melyik autó a legjobb. Elvileg az autók természetesen egyformák voltak, de a technikai sportokban valójában nincs két egyforma gép. Alain úgy találta, hogy a négyes számú autó a leggyorsabb és másnap ezt is választotta...

Ennek ellenére a középdöntőben csak harmadik volt, de ez elég volt ahhoz, hogy bekerüljön az ötös döntőbe.

A versenyző iskolával párhuzamosan katonai szolgálatát is töltötte, ám a döntőre már elhasználta az összes eltávozását. Mivel ő volt az egyik parancsnok írnoka, egyszerűen hamisított magának egy eltávozási cédulát. Nem bukott le - de az is lehet, hogy egyszerűen szemet húnytak felettesei a csalás fölött...

A döntőre 1975. október 25-én került sor. Ez volt a "záróvizsga". Az esemény fényét emelendő megjelent Ken Tyrrell, a Forma-1-es csapatfőnök, Didier Pironi és Patrick Tambay, akik korábban szintén itt végeztek és akik ekkor már a legjobb úton voltak a Forma-1 felé, sőt eljött Jean-Marie Balestre is, a FISA (Federation Internationale du Sport Automobilie) elnöke. A döntő nem valóságos versenyt jelentett, hanem inkább egy "időmérő edzést": minden versenyzőnek tíz körre volt lehetősége - ebből az első négy kör bemelegítő kör volt, majd következett öt gyorskör, amit mértek és végül egy levezető. Mivel korábban Prost megnyerte a verseny főpróbáját, választhatott, hogy mikor akar indulni és ő úgy döntött, hogy utolsóként. Amikor mind a négy vetélytársa végzett, Michael Hugon állt az élen 59,10 másodperces legjobb idővel. A többiek mind 60 másodpercen kívül voltak. Aztán jött Prost és mindenkit ledöbbentett egy 58,80-as köridővel! Ő volt a Pilote Elf cím nyertese! A dolog azért is volt meglepő, mert korábban nem tűnt ennyire kiemelkedőnek. De mint pályafutása során mindig, most is akkor nyújtotta a legjobbját, amikor az számított. Ha nem sikerül megnyernie ezt a versenyt, akkor valószínűleg itt be is fejeződött volna autóversenyzői pályafutása, mert saját zsebből nem tudta volna finanszírozni a Forma-Renault-t. A Pilote Elf cím nyerteseként azonban automatikusan járt neki egy autó a francia sorozatban.

Ez az autó egy Martini-Renault MK12-es gép volt. Alain kapott hozzá egy szerelőt (Jean-Pierre Nicholas) és egy motormérnököt (Bernard Mange) is. Az 1976-os francia Forma-Renault bajnokság április 4-én indult Le Mans-ban és Alain megnyerte első igazi autóversenyét. Utána április 18-án Nogaróban első rajtkockát szerzett, megfutotta a leggyorsabb kört és ismét nyert. Ezt május 1-jén Magny-Cours-ban is megismételte.

Ezt követően meghívták két Forma-Renault Európa-bajnoki futamra is, amelyeken egy Lola-Renault-val állt rajthoz. Május 9-én Dijonban megszerezte az első rajtkockát Didier Pironi előtt, aztán visszaesett a kilencedik helyre a rajtnál, de ismét az élre küzdötte magát a versenyen, majd olajszivárgás miatt innen esett ki. Május 16-án Zolderben szintén kiesett, aztán folytatódott a francia Forma-Renault szezon számára...

És ebben a sorozatban abszolút egyeduralkodó volt. Pole-t szerzett és nyert Clermont Ferrand-ban és Floembray-ben. Aztán nyert Rouen-ben és Paul Ricard-on, újra pole és győzelem Magny-Cours-ban és Dijon-ban, majd diadal Nogaróban, Albiban és ismét Paul Ricard-on. Ha az utolsó, imolai versenyt is megnyerte volna, akkor elmondhatta volna magáról, hogy a sorozat összes futamát megnyerte abban az évben! Ez végül nem sikerült - állítólag szabotázs miatt, legalábbis Prost ezt mondja. Ezzel együtt természetesen magasan ő lett a francia Forma-Renault 1976-os bajnoka.

1977-ben már a teljes szezont a Forma-Renault Európa-bajnokságban töltötte - maradva a Martini-Renault autónál. Az első versenyen, március 27-én Le Mans-ban a harmadik helyen végzett, de a következőt, április 11-én Nogaróban már megnyerte. Utána Hockenheimban ötödik lett. Aztán Magny-Cours-ban nagyot küzdött Jean-Louis Bosquet-vel, akivel már a gokartban is összecsapott. Bosquet indult az élről, de Prost lerajtolta. Az első körben azonban Bosquet visszavette az első helyet. Később megcsúszott és ismét Prost került az élre. Amikor vetélytársa megpróbálta ismét megelőzni Prostot, akkor ütköztek és Bosquet kiesett. Prost második futamgyőzelmét aratta az Európa-bajnokságban. Aztán második lett Monte-Carlóban és Pauban, majd pole pozíciót szerzett és kiesett Zolderben, harmadik lett Clermont Ferrandban, pole-t és győzelmet szerzett Rouenben, tizenharmadik lett Dijonban, pole-t szerzett és győzött Nogaróban, pole-t szerzett és kiesett az újabb Magny-Cours-i versenyen, aztán ötödik lett Paul Ricard-on, győzött Monzában és Albiban, majd hetedik lett az év utolsó versenyén, amelyet ismét Paul Ricard-on tartottak. Az év tizenhat futamán hat alkalommal intették le Prostot elsőként és ezzel megnyerte az Európa-bajnokságot is Bosquet előtt.

Év közben meghívták két Forma-2-es versenyre is, ahol olyan akkor már jól ismert nevű ellenfelek ellen versenyezhetett, mint Keke Rosberg, René Arnoux, Riccardo Patrese, Eddie Cheever vagy Didier Pironi. Prost erre a két versenyre egy Kauhsen-Renault-t kapott maga alá, amellyel július 10-én Nogaróban a tizedik helyen végzett, október 2-án Estorilban pedig feladni kényszerült a versenyt.

Két év a Forma-3-ban

Alain még a Forma-Renault-ban volt, amikor megismerkedett Hughes de Chaugnac-kal, aki Forma-3-as csapatfőnökként gyakran járt alsóbb kategóriák versenyeire tehetségek után kutatva. De Chaugnac úgy döntött, hogy 1978-ra leszerződteti Prostot csapatába. A Forma-3-ban Alain továbbra is egy Martini-Renault-t vezetett, ám a francia motorgyár ekkor újonc volt ebben a kategóriában, így időre volt szükség a jó eredményekhez.

A Forma-3-as Európa-bajnokság, amelyen Prost részt vett, Zolderben kezdődött április 23-án. Itt Prost a tizedik helyen végzett, aztán negyedik lett Monacóban.

Ekkor meghívást kapott egy Forma-2-es versenyre Pauba, ahol egy Opert-Chevron-Harttal indulhatott. A csapat előző évi autóját kapta meg, de ezzel is a negyedik helyen kvalifikálta magát - előrébb, mint a verseny legnagyobb sztárjának számító, és ugyanabban a csapatban futó Rosberg. Igaz, Keke azt állította, hogy a Pau-i pályán jobban feküdt az előző évi autó - amely Prost alatt volt - de lehet, hogy ez csupán kifogás volt részéről...

Alain versenye azonban nem sokáig tartott. A felvezető körben kiszorították a szegélykőre, ahol megsérült az autója, így a futam első körét már nem tudta megtenni.

Aztán folytatódott a Forma-3-as szezon. A Nürburgringen motorhibával kiállt, Dijonban tizedik, Monzában tizennegyedik lett. Paul Ricard-on a harmadik helyen végzett - a győztes egy bizonyos Nelson Piquet volt. Magny-Cours-ban motorhiba miatt feladta a versenyt, Doningtonban a hatodik helyen végzett. Silverstone-ban fantasztikus csatában megverte Teo Fabit és megszerezte a harmadik helyet.

Szeptember 17-én Jaramában learatta első győzelmét a szezonban. Az élről indult, de a rajt utáni kavarodásból a második rajtkockából rajtoló Derek Warwick került ki győztesen. A brit aztán műszaki hiba miatt visszaesett, így Prosté lett az első hely és azt végig meg is őrizte. Igaz, később Warwick azt mondta, hogy Alain sárga zászlónál előzte meg és ezért ki kellett volna zárni, de a versenybíróság nem így gondolta. Az év utolsó versenyén, Vallelungában Prost motorhibával kiállt.

A bajnokságban a kilencedik helyen végzett és a dilemma az volt, hogy feljebb lépjen-e a szamárlétrán a Forma-2-be, vagy maradjon még egy évet a Forma-3-ban és megpróbálja megnyerni a bajnokságot. Végül utóbbi mellett döntött és ez bizonyult helyesnek.

Az 1979-es Forma-3-as Európa-bajnokság Vallelungában kezdődött március 18-án. Prost második lett Piercarlo Ghinzani mögött. Április 16-án az Österreichringen a rajtnál nagy küzdelemben legyűrte Slim Borguddot és nyert. Április 23-án Zolderben rajt-cél győzelem következett. Május 1-jén Magny-Cours-ban a rajt utáni káoszból ő jött ki a legjobban, s ennek ismét sima győzelem volt az eredménye. Május 20-án Doningtonban esőversenyen a harmadik helyen végzett az új-zélandi Brett Riley és a brazil Chico Serra mögött. Alain nagyon dühös volt a verseny végén, mert feltartotta a lekörözött John Bright és úgy érezte, hogy ez egy jobb helyezésébe került. A verseny után csapatfőnökével, de Chaugnac-kal együtt meglátogatták Brightot boxában és néhány keresetlen szóval mondták el neki véleményüket a dologról.

Aztán jött a monacói verseny, amely az év egyik legfontosabb Forma-3-as versenye volt. A Forma-3-as futamot a Forma-1-es Monacói Nagydíj betétfutamaként rendezték meg és természetesen minden fiatal bizonyítani akart a Forma-1-es csapatfőnökök előtt. Aki itt nyert az a következő évben rendszerint már Forma-1-es pilóta volt...

Ennek megfelelően természetesen Prost is mindent beleadott. És most sem hagyta cserben az a képessége, hogy a fontos pillanatokban mindig legjobb teljesítményét nyújtsa: megszerezte a pole pozíciót, megfutotta a leggyorsabb kört és kényelmesen nyerte a versenyt Oscar Pedersoli és Chico Serra előtt. Prost később elmondta, hogy úgy érzi számára ezzel a monacói diadallal nyílt meg igazán a Forma-1 kapuja - noha azt el kell mondani, hogy a Renault Forma-1-es csapata akkor már figyelemmel kísérte pályafutása alakulását, hiszen egész addigi autóversenyzői karrierje során Renault-kat vezetett (a Pau-i Forma-2-es vendégszereplés kivételével) és az sem volt hátrány, hogy francia.

A szezon Zandvoortban folytatódott június 4-én, ahol ismét "mesterhármassal" (pole, leggyorsabb kör, futamgyőzelem) nyert. Monzában június 24-én vezető helyről kényszerült kiállni, mert egy Ghinzanival való ütközésben meglazult a kereke. Silverstone-ban július 14-én kiugrott a rajtnál, büntetést kapott és csak a tizennegyedik helyen végzett. Knutsdorpban augusztus 5-én a pole-ból indult, de a rajtnál visszaesett. Utána azonban ismét az élre küzdötte magát és nyert. Mantorp Parkban augusztus 12-én megszerezte a pole-t, ám motorhiba miatt kiállni kényszerült a versenyen. Ennek ellenére a verseny után nem sokkal Prost Európa-bajnok lett, mert a FISA eltörölte a Brands Hatch-i futamot a Forma-3-as versenynaptárból.

Azonban Alain a hátralévő futamokon sem lazított: Jaramában szeptember 9-én pole-t szerzett és nagy fölénnyel nyert. Szeptember 15-én egy a bajnokságba nem számító futamon is rajt-cél győzelmet aratott La Chatre-ben. Az Európa-bajnokság utolsó versenyén, szeptember 22-én Albiban megelőzte Philippe Alliot-t és ismét nyert.

Forma-1-es debütálás a McLarennél!

Miután fölényesen nyerte a Forma-3-as Európa-bajnokságot és megnyerte Monacót is, természetes volt, hogy 1979 őszén több Forma-1-es csapat is meg akarta magának nézni közelebbről. Prost állítása szerint akár már az 1979-es Amerikai Nagydíjon debütálhatott volna Watkins Glenben, amikor Teddy Mayer, a McLaren akkori csapatfőnöke felajánlotta, hogy törzspilótáik, az ír John Watson és a francia Patrick Tambay mellett versenybe állítanak egy harmadik autót számára is. Prost azt mondja, hogy erre végül azért nem került sor, mert nem akart tesztelés nélkül rögtön a közepébe vágni a dolgoknak, ám Mayer másként emlékezett: ő azt mondta, hogy egyáltalán nem volt ilyen ajánlat részéről és Prost valószínűleg félreértett valamit.

Akárhogyan is, végül mégis a McLarennél kezdte el Forma-1-es pályafutását. Tambay úgy döntött, hogy Amerikába megy versenyezni, így helye megüresedett. A McLarennek két jelöltje volt: az amerikai Kevin Cogan és Prost. Tesztelésre hívták őket Watkins Glenbe, ahol Watson felállított nekik egy alapidőt, amihez mérhették magukat. Prost már néhány kör után gyorsabb volt ennél, így nem is lehetett kérdéses, hogy kit szerződtetnek. A megállapodás egy évre szólt - plusz egy év opció.

Alain Prost 1980. január 13-án futotta első Forma-1-es versenyét az Argentin Nagydíjon. Tudni kell, hogy a McLaren (Ford motorral felszerelve) ekkoriban leszálló ágban lévő csapat volt. Utoljára 1976-ban nyertek világbajnokságot az angol James Hunt révén és a mélyrepülés azóta tartott. Az előző évben, 1979-ben Watson 15 pontot szerzett és a kilencedik helyen végzett a pilóták versenyében, míg Tambay egyáltalán nem szerzett pontot. Alain azonban 1980- első versenyén a hatodik sorból indult és élete első Forma-1-es versenyén rögtön pontot szerzett, ugyanis hatodik lett! Sőt, a következő versenyen január 27-én Interlagosban ötödik lett és újabb két pontot írt neve mellé!

Aztán Dél-Afrikában Kyalamiban balszerencséje volt: előbb a szabadedzésen szenvedett balesetet és felrepedt a lába, majd az időmérő edzésen repült ki és eltört a csuklója. Emaitt mind ezt a versenyt, mind a következőt (Long Beach) ki kellett hagynia. Az Amerikai Nagydíjon az angol Stephen South helyettesítette, aki nem is kvalifikálta magát a versenyre...

Alain Zolderben tért vissza május 4-én. Az időmérő edzésen mindkét McLaren a mezőny hátsó részébe kvalifikálta magát - Prost Watson előtt -, majd Alain a 29. körben fékhiba miatt feladni kényszerült a versenyt. Csapattársa, Watson 12 körös(!) hátránnyal ért célba a futamgyőztes Didier Pironihoz (Ligier-Ford) képest.

Monacóban Prost a tizedik helyről vághatott a versenynek, miközben Watson nem kvalifikálta magát. A versenyen aztán Derek Daily (Tyrrell-Ford) egy előzési kísérlet közben levitte a hátsó szárnyát, így Alain feladta a versenyt. A következő versenyt, a spanyolországi Jaramában egy sportpolitikai kötélhúzás miatt bajnokságon kívülinek nyilvánították.

Azán június 29-én Paul Ricard-on folytatódott a szezon, ahol Prost az időmérő edzésen hetedik lett, a versenyen azonban műszaki hiba miatt kiesett. Július 13-án Brands Hatch-ben ismét a hetedik helyen kvalifikálta magát, majd hatodik lett a versenyen. Augusztus 10-én Németországban tizenegyedik lett, egy héttel később Ausztriában pedig hetedik.

Ezt követően feleségül vette gyermekkori szerelmét, Anne-Marie-t. Az élet azonban nem állt meg. Sőt, a McLaren augusztus 30-án Zandvoortban egy új autót vetett be: az M30B-t az eddig használt M29B helyett. Ám a gép nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: Alain csak a tizennyolcadik helyre kvalifikálta magát vele, míg Watson a régi autóban a kilencedikre. A versenyen Prost azért csak felküzdötte magát a hatodik helyre (csapattársa hetedik lett). Szeptember 14-én Imolában Prost az utolsó helyen kvalifikálta magát az új autóval, míg Watson a rajtrács közepéről indulhatott a régivel. Az ír a versenyen kiesett, Alain pedig a hetedik helyig küzdötte fel magát.

A Kanadai Nagydíjon ismét Watson volt a gyorsabb a két McLaren közül: a régi autóval a hetedik helyre kvalifikálta magát, míg Prost a tizenkettedikre az újjal. A versenyen Alain ütközött Riccardo Patresével (Arrows-Ford) és kiesett.

A McLarennél ekkoriban komoly átalakulások zajlottak a háttérben a sikeresebb jövő érdekében. A fő szponzor, a Marlboro egyre türelmetlenebb volt és leszerződtettek vezetőnek egy Ron Dennis nevű fiatal angolt, aki addig a Forma-2-ben dolgozott. Dennis hozott magával egy mérnököt is, bizonyos John Barnardot. Ők Négyes Projekt néven kidolgoztak egy új koncepciót (innen származik a McLaren autók nevében a mai napig is az MP4 jelzés - Marlboro Projekt 4), de ezt Prost már nem várta meg...

Dennis és Barnard neve ekkor még ismeretlen volt a Forma-1 világában, s nem lehetett tudni, hogy vajon képesek-e újra felemelni a csapatot. Prostot azonban megkörnyékezte a Renault, amely egyértelműen jobb autóval rendelkezett ebben az időszakban a McLarennél és még jobbal kecsegtetett 1981-re. A McLarennél Alain - amint ő maga mondta - elvesztette a bizalmát az autóban, mert az olyan sokszor lerobbant és cserben hagyta. Tehát váltani akart és elhatározását csak megerősítette, ami 1980 utolsó versenyén, Watkins Glenben történt: ott a szombat reggeli szabadedzésen Prost a felfüggesztés hibája miatt nagyot bukott, ami miatt kórházba is kellett vinni. A kivizsgálás végül megállapította, hogy nem esett komolyabb baja, de Prost nem volt hajlandó indulni az autóval a versenyen.

A McLaren ugyan még egy év opcióval rendelkezett Prostra, ám Alain semmi szín alatt nem volt hajlandó az 1981-es évet náluk tölteni - azt mondta, hogy ha kényszeríteni akarják, akkor inkább visszavonul. És a McLaren nem tehetett semmit, kénytelen volt elengedni. A fáma szerint innentől tartják úgy, hogy a Forma-1-es szerződések nem érnek túl sokat...

Alain debütáló évében összesen 5 pontot szerzett és a tizenötödik helyen végzett Emerson Fittipaldival (Fittipaldi-Ford) holtversenyben (csapattársa, Watson 6 pontot gyűjtött). 1981-ben azonban egy új világ várta: egy olyan autó, amelynek - ellentétben a McLarennel - turbó motorja volt és amivel futamokat lehetett nyerni..

1981 és 1982 - Prost és a Renault

A Renault-nál Prost honfitársa, René Arnoux csapattársa lett, aki ekkoriban - noha világbajnoki címe nem volt - nagyágyúnak számított. A "két dudás egy csárdában effektus" ennek megfelelően nem tette könnyűvé kapcsolatukat.

Az év első versenyét az amerikai Long Beach-en rendezték, ahol Andrea de Cesaris (McLaren-Ford) kilökte Alaint. Arnoux célba ért, de nem szerzett pontot. A Brazil Nagydíjon Prost az ötödik rajtkockából indult (Arnoux a nyolcadikból), majd a versenyen a nyolcadik helyen hajtott, amikor ütközött Didier Pironival (Ferrari) és kiesett. Argentínában aztán végre befejezte a versenyt és harmadik lett. Ezt azonban egy négy versenyen keresztül tartó balszerencse sorozat követte: kiesett Imolában, Zolderben, Monte-Carlóban és Jaramában is.

Július 5-én Dijonban került megrendezésre a Francia Nagydíj. A Renault bizonyítani akart haza pályán és bizonyított is: Arnoux megszerezte a pole pozíciót, Prost pedig a harmadik helyről indult John Watson (McLaren-Ford) mögül. A rajtot aztán Arnoux elrontotta és Nelson Piquet (Brabham-Ford) tört az élre, őt Prost követte. A verseny alatt hirtelen eleredt az eső, ami miatt félbeszakították a futamot. Amikor újra indították a versenyt Prost az élre vágott és végül összesítésben 2,29 másodperces előnnyel nyert Watson előtt. Pályafutása tizenkilencedik futamán Alain learatta első futamgyőzelmét, ráadásul ezt hazai közönség előtt tette! A franciák új szupersztárja megszületett!

Prost ezzel a lendülettel folytatta az évet: Nagy-Britanniában sokáig vezetett, de aztán kiesett, Németországban második lett és Ausztriában is vezetett mielőtt kiesett. Utána - egy remek ütközet után Alan Jones-szal (Williams-Ford) - nyert Hollandiában, majd Olaszországban is. Kiesett Kanadában és második lett az év utolsó versenyén, Las Vegasban.

Az 1981-es szezonban Prost összesen 43 pontot és három futamgyőzelmet szerzett és ezzel az ötödik helyen végzett - ám mindössze hét ponttal elmaradva a világbajnok Piquet-től. Ha a szezon első felében nem lett volna annyi kiesése...

1982-t Prost kiválóan kezdte: noha Arnoux indult az élről az első versenyen Dél-Afrikában, Alain nyert, méghozzá remek versenyzéssel: amikor a 44. körben kapott egy defektet és a kerékcsere miatt visszaesett a nyolcadik helyre, elképesztő hajtóvadászatot indított és miután előre küzdötte magát, nem engedte ki többé a kezéből a futamgyőzelmet. Brazíliában újra nyert. De ezt követően egy gyengébb széria következett: kiesés Las Vegasban, Imolában és Zolderben. Utóbbi versenyt a népszerű Gilles Villeneuve (Ferrari) halála árnyékolta be, aki csapattársa, Pironi idejét igyekezett épp megdönteni az időmérő edzésen, amikor kicsúszott és teste tehetetlenül repült ki a kocsiból.

Monacóban és Detroitban Prost nem végzett a pontszerzők között - noha utóbbi helyen a pole és a leggyorsabb kör is az övé volt. Kanadában újabb haláleset történt a rajtnál, az áldozat: Ricardo Paletti (Osella-Ford). Alain nem fejezte be a versenyt. A következőt Hollandiában sem. Brands Hatch-ben aztán hatodik lett.

Franciaországban, Paul Ricard-on felszínre tört a mélyben meghúzódó feszültség a két Renault-pilóta között. Arnoux indult az élről és végig megőrizte, sőt növelte előnyét a második helyen álló Prosttal szemben. És itt kezdődött a probléma, ugyanis a verseny közben a csapat többször felszólította, hogy adja át helyét a világbajnokságban jobban álló Prostnak. Arnoux nem adta, hanem megnyerte a versenyt Prost előtt. A csapatfőnök, Jean Sage dühös volt, mert szerinte René ezzel egy megállapodást rugott fel. Sage szerint ugyanis korábban Arnoux ajánlotta fel, hogy ilyen esetben hajlandó segíteni csapattársát. René ezt a mai napig tagadja. Azt mondja, hogy a csapatvezetés kérte meg, de ő magától nem ajánlott fel semmit és abban a helyzetben nem is érezte volna helyénvalónak, hogy a kettes számú pilóta szerepébe kényszerítse magát, hiszen csak a szezon közepén jártak és Prost amúgy sem tartozott a legszűkebb esélyesek körébe. Prost - noha nem ő kérte a csapatsorrendet - rosszallását fejezte ki Arnoux "lázadása" miatt, amivel nem szerzett magának jó pontokat a népszerűségi versenyben. Arnoux úgy érezte, hogy a csapatvezetés teljesen Prost mellett áll az ügyben - és egyébként is - ezért úgy döntött, hogy 1982 végén elhagyja a Renault-t.

Hockenheimban a szombat délelőtti szabadedzés esőben zajlott, a látási viszonyok katasztrofálisak voltak. Prost az egyik körében éppen Derek Daly (Williams-Ford) autóját előzte, amikor hátulról teljes gázzal belészaladt Pironi. Mint utóbb kiderült honfitársa látta Daly autóját, de azt nem, hogy mellette is van egy autó, azt hitte ott szabad a pálya és el akart menni a Williams mellett...

Pironi autója felrepült a levegőbe és amikor földet ért egyszerűen ketté tört. Pironi súlyos sérüléseket szenvedett, s ez az eset derékba törte Forma-1-es pályafutását (pedig igen jók voltak az esélyei az 1982-es világbajnoki címre). Prost ugyan karcolás nélkül megúszta, de ettől fogva tartott az esőversenyektől. Kritikusai gyakran a szemére vetették, hogy "gyáván" viselkedik vizes pályán, de nem ezek a kritikusok élték meg Pironi bukását testközelből...

A versenyen Alain kiesett. Ausztriában nem szerzett pontot, Svájcban megszerezte a pole-t, megfutotta a leggyorsabb kört és aztán második lett Keke Rosberg (Williams-Ford) mögött. Monzában Arnoux nyert, Alain pedig kiesett. Az utolsó versenyen, Las Vegasban Prosté volt a pole, majd a versenyen a negyedik helyen végzett Michéle Alboreto (Tyrrell-Ford), Watson és Eddie Cheever (Ligier-Matra) mögött.

Az 1982-es évet Prost végül a negyedik helyen zárta 34 ponttal és két futamgyőzelemmel. Mindössze tíz ponttal maradt el a világbajnok Rosbergtől és öttel a pontegyenlőséggel végző Pironi és Watson mögött. (Pironi balesete miatt már nem volt jelen az utolsó öt versenyen.) Az 1982-es esztendő sok tekintetben különleges év volt: egyrészről sajnos tragédiák árnyékolták be (Gilles Villeneuve, Ricardo Paletti, Didier Pironi), másrészről viszont rendkívül változatos, színes és talán minden idők egyik legkiegyensúlyozottabb szezonja volt, hiszen nem volt olyan versenyző, aki két futamnál többet nyert volna (és összesen tizenegyen nyertek versenyt!) - de Rosbergnek például egy győzelem is elég volt a világbajnoki címhez.

Két pontra a VB-címtől a Renault-val - 1983

Alain november 7-én Ausztráliában egy Ralt-Ford volánjánál megnyert egy világbajnokságon kívüli futamot, aztán visszatért Forma-1-es Renault-ja teszteléséhez. Új csapattársa az amerikai Eddie Cheever lett. Mivel Cheever általában jóval lassabb volt Prostnál, egy idő után elkezdett gyanakodni, hogy Alain jobb autót kap nála. Ez azonban a csapatvezetés bevallása szerint sosem volt így.

Az 1983-as szezon március 13-án kezdődött Brazíliában. Prost itt hetedik lett, aztán Long Beach-en tizenegyedik. A hazai pálya ismét jó hatással volt rá: megnyerte a Francia Nagydíjat. Imolában második lett Patrick Tambay (Ferrari) mögött, Monacóban harmadik Rosberg és Nelson Piquet (Brabham-BMW) mögött. Aztán újra nyert Spa-ban és ezzel átvette a vezetést a világbajnokságban Piquet-től: neki 28 pontja volt, a brazilnak 24.

Detroitban nyolcadik lett, Montrealban ötödik, Silverstone-ban nyert, negyedik lett Németországban, aztán újra nyert Ausztriában. Előnye már tizennégy pont volt Piquet-vel szemben. Hollandiában a világbajnokság két éllovasa a rajttól kezdve egymásnak feszült: elől Piquet, mögötte Prost. Aztán ez a klasszikus csata, klasszikus balesetbe torkollott: ütköztek és mindketten kiestek. Prost elismerte, hogy az ő hibája volt.

Monzában motorhiba miatt kiesett, miközben Piquet nyert. René Arnoux (Ferrari) a második helyen végzett és most a világbajnokság második helyén is ő állt Prost mögött. A tifosik heves vérmérséklete közismert és ezúttal is sajátos módon "álltak ki" pilótájuk, Arnoux mellett - akiről mindenki tudta, hogy nem kedveli Prostot. Alain halálos fenyegetéseket kapott a Monza előtt, úgyhogy a verseny hétvégéjére a francia elnök testőreit rendelték mellé...

Prostnak ekkoriban egyébiránt más gondjai is voltak. Házassága egy időre válságba került, mert viszonya volt valakivel és ez ki is tudódott. Ez is rányomta bélyegét hangulatára a sorsdöntő versenyeken.

Brands Hatch-ben Piquet győzött, Prost második lett és az utolsó verseny előtt a barzil már csak két pontra volt lemaradva tőle. Kyalamiban rendezték 1983 utolsó futamát. Még három versenyzőnek volt esélye a világbajnoki címre: Prostnak, Piquet-nek és Arnoux-nak. A Renault előre ivott a medve bőrére: állítólag egész oldalas hirdetéseknek foglaltak le helyet a másnapi francia lapokban, amelyben majd világbajnoki címüket ünnepelhetik.

A hangulatot talán kicsit lehűtötte a szombati időmérő edzés, amelyen Prost csak a tizedik helyet szerezte meg, miközben Piquet az élről, Arnoux pedig a negyedik helyről vághatott neki a versenynek. Ekkor azért még reménykedhettek a franciák, de ezúttal nem hozott nagy fordulatot a verseny. Piquet a rajt után is az élen maradt és kontrollálta a versenyt. Ezzel szemben Prost csak a harmadik helyig tudta felverekedni magát, aztán két kör múlva motorhiba miatt kiállt. Véget ért számára az álom - legalábbis 1983-ra. Ekkor már Arnoux sem volt versenyben, így Piquet kényelmesen autókázva még azt is megengedhette magának, hogy csapattársának, Riccardo Patresének ajándékozza a győzelmet és azt sem bánta, hogy Andrea de Cesaris (Alfa Romeo) is előtte végzett. Nelson kétszeres világbajnok volt.

Alain 57 pontot gyűjtött, ami mindössze 2 ponttal volt kevesebb, mint ami a világbajnoki címhez kellett volna. Nyert négy versenyt is - ami eggyel több volt, mint amennyit Piquet aratott 1983-ban.

Az év utolsó versenye után egy héttel váratlan dolog történt: a Renault elbocsátotta Prostot. Alain egyik hibája egész pályafutása során az volt, hogy nagyon sokat panaszkodott nyilvánosan csapataira. Úgy tűnik ezt a Renault nehezen viselte és úgy döntöttek, hogy inkább megválnak tőle. Prostnak ez természetesen nem esett jól, ám utóbb szerencsés fordulatnak bizonyult. Miután a Renault közölte vele a hírt, Alain felkereste a Marlborót és megkérte őket, hogy szerezzenek neki egy cockpitet a Ferrarinál. A maranellói csapatnál ugyan nem tudtak számára helyet felszabadítani, de a McLaren szívesen fogadta fel John Watson helyére, az időközben a visszavonultságából visszatért Niki Lauda mellé.

A McLaren ekkorra Ron Dennis vezetésével rohamos fejlődésnek indult: már volt turbó motorjuk (Porsche) és most már két élpilótájuk is. Lauda képviselte a tapasztalatot, Prost volt a feltörekvő fiatal. Remek kombináció! Az időmérő edzéseken általában az ifjú dinamika győzött: Prost gyorsabb volt Laudánál. A versenyeken azonban kiegynsúlyozottak voltak az erőviszonyok.

Alain lelkivilágának nagyon jót tett, hogy megnyerte az 1984-es szezon első versenyét Brazíliában. Utána második lett Kyalamiban Lauda mögött, Zolderben mindkét McLaren-versenyző kiesett, Imolában ismét Prost nyert.

Május 12-én az új Nürburgring megnyitója alkalmából rendeztek egy gálaversenyt, ahol a meghívott pilóták ugyanolyan autóval - egy Mercedes 190 E-vel - álltak rajthoz. Prost csak a 15. helyen végzett, ám csak azért ennyire hátul, mert az első körben ütközött egy rendkívül ambiciózus Forma-1-es újonccal, bizonyos Ayrton Sennával, aki meg is nyerte ezt a futamot. Persze ennek a versenynek és az ott történteknek akkor még senki sem tulajdonított igazán nagy jelentőséget...

A Forma-1-es szezon Franciaországban folytatódott, ahol Alain csak a hetedik helyen végzett, miközben Lauda nyert. Aztán jött az 1984-es év talán legbotrányosabb futama - és a botrány egyik főszereplője Alain volt:

A Monacói Nagydíj esőverseny volt. Alain Pironi balesete óta gyűlölte az esőversenyeket, de azért derekasan próbálta megőrizni első helyét, amelyet az időmérő edzésen szerzett meg (pole). Ennek ellenére egy idő után megelőzte Nigel Mansell (Lotus-Renault), de aztán az angol rá is fizetett a merész tempóra: mindössze néhány kört töltött az élen, mielőtt kicsúszott volna. Prost ismét az élen volt, de nem ő volt a verseny sztárja, hanem Senna (Toleman-Hart), aki a hetedik helyről indult és rettenetes körülmények között úgy vágta át magát a mezőnyön, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. A 20. körben a brazil már második volt, de még majd 34 másodperccel maradt el Prosttól. Tizenegy kör múlva azonban már csak 7,4 másodperc volt a különbség. Nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb ő is és a mögötte hajtó német Stefan Bellock (Tyrrell) is beéri és megelőzi Prostot. Ekkor azonban a versenyigazgató, az egykori Forma-1-es pilóta, Jacky Ickx elővette a piros zászlót és az időjárási körülményekre hivatkozva lenintette a versenyt. Prost nyert tehát Senna előtt, de Ickx döntésének jogosságát sokan megkérdőjelezték ugyanis a versenyen korábban uralkodtak rosszabb időjárási körülmények is, mint a leintés pillanatában. Ickx a mai napig állítja, hogy semmiféle hátsó szándék nem vezérelte és neki mindegy volt, hogy Prost nyer vagy Senna - ő csak azt figyelte, hogy mennyien csúsznak ki, pördülnek meg és történetesen a 31. körben gondolta úgy, hogy ideje véget vetni a roncsderbinek. Ennyi és nem több. A Forma-1-es közvélemény természetesen erősen megoszlik a dolog kapcsán. Tény azonban, hogy mivel a futamot idő előtt intették le, mindenki csak a helyezéséért eredetileg járó pontszámok felét kapta - így Prost 4,5 pontot a győzelemért - és ez Alain-nek végül majd nagyon sokba fog kerülni...

Montrealban Nelson Piquet (Brabham-BMW) nyert Lauda és Prost előtt. Detroitban Alain ötödik lett a pályán, majd negyedik a zöld asztalnál, miután Martin Brundle-t (Tyrrell-Ford) utólag műszaki szabálytalanság miatt diszkvalifikálták előle. Dallasban kiesett, akárcsak Brands Hatch-ben, ahol Lauda nyert. Ekkor már világosan látszott, hogy a világbajnokság a két McLaren-pilóta között fog eldőlni.

Hockenheimban Prost nyert Lauda előtt, Ausztriában - hazai pályáján - Lauda nyert, Alain kiesett. Zandvoortban Prost nyert Lauda előtt, aztán Monzában Lauda nyert, míg Alain kiesett. Két versennyel a világbajnokság vége előtt Lauda vezetett 63 ponttal, Prostnak pedig 52,5 pontja volt. Még semmi nem dőlt el! A következő versenyen, a Nürburgringen eldőlhetett volna, ám ehelyett szorosabb lett az állás: Prost nyert, Lauda viszont megpördült és csak a negyedik helyen ért célba. Niki már csak 66-62,5 arányban vezetett az utolsó verseny előtt. Ám ez még mindig azt jelentette, hogy Estorilban Laudának elég volt a második hely a világbajnoki címhez.

Prost helyzete nagyon jónak tűnt az időmérő edzés után: ő a második rajtkockából indulhatott, míg Lauda a tizenegyedikből! Alain remekül vezetett a versenyen, nyert és többet nem is tehetett volna a világbajnoki címért ezen a napon, ám pechjére Lauda pályafutása egyik legjobb teljesítményével felküzdötte magát a számára szükséges második helyre és ezzel megszerezte harmadik világbajnoki címét. A végső állás: 72 pont Laudának, 71,5 Prostnak - minden idők legszorosabb világbajnokságában! Ha ott Monacóban csak a második helyen intik le Prostot, de teljes pontszámmal... De a sportban - mint tudjuk - nincs "ha".

Lauda a verseny után azzal vigasztalta a könnyeivel küszködő Alain-t, hogy meggyőződése: 1985 Prost éve lesz. A tehetsége - ez már világosan látszott - megvolt a világbajnoki címhez, 1984-ben Lauda csupán nagyobb tapasztalatával győzte le. Arra mindenképpen jó volt a Niki mellett töltött szezon, hogy megtanulja hogyan kell higgadtan, taktikusan versenyezni és a lehető legkevesebb kockáztatással a lehető legjobb eredményeket elérni.

Az első világbajnoki cím! - 1985

Az 1985-ös McLaren-Porsche - tervezője, John Barnard bevallása szerint - nem volt olyan jó, mint az 1984-es. De azért még mindig elég jó volt ahhoz, hogy a világbajnoki címért lehessen vele küzdeni. Abban az időben sarkalatos pontja volt a Forma-1-es versenyzésnek az üzemanyaggal való takarékoskodás (mivel szabályozták, hogy egy futamon maximum mennyit lehet felhasználni) és a gumik óvása. Prost mindkét területen kiváló volt.

Alain remekül kezdte a szezont, amikor megnyerte a Brazil Nagydíjat Michéle Alboreto (Ferrari) és Elio de Angelis (Lotus-Renault) előtt. Aztán kiesett Portugáliában, diszkvalifikálták Imolában, majd újra nyert Monacóban Alboreto előtt. Montrealban harmadik lett Alboreto és Stefan Johansson (Ferrari) mögött. Aztán Detroitban kiesett, Paul Ricard-on harmadik lett Nelson Piquet (Brabham-BMW) és Keke Rosberg (Williams-Honda) mögött. Angliában nyert Alboreto előtt, aztán Németországban fordított volt a helyzet: Alboreto győzött, Prost a második helyen végzett. Ausztriában újra Prosté volt a győzelem Ayrton Senna (Lotus-Renault) és Alboreto előtt. Hollandiában Lauda győzött, Prost lett a második. Nikinek ez volt az első győzelme egy olyan szezonban, amelyet már rendkívül motiválatlanul "küszködött" végig - Zandvoortig mindössze öt pontja volt, miközben csapattársa, Prost vezette a világbajnokságot. Az osztrák legenda ekkorra már eldöntötte, hogy az év végén visszavonul és idejét teljesen légitársaságára, a Lauda Air-re szánja. Fejben talán már inkább ott járt, mint a versenypályákon...

Prost annál inkább koncentrált: Monzában újra nyert - miközben legnagyobb vetélytársa, Alboreto kiesett. Spa-ban - szokás szerint - esett az eső, ezért Alain nem volt hajlandó többet kockáztatni, mint amire feltétlenül szüksége volt: Senna nyert Nigel Mansell (Williams-Honda) előtt, Prost pedig harmadik lett. Ő nem rövid távra (a verseny), hanem hosszú távra (a világbajnokság) gondolkodott és mivel Alboreto kiesett, a fontos most a célbaérés volt és hogy néhány ponttal növelje előnyét vetélytársával szemben.

Brands Hatch-ben az Európa Nagydíjon Alboreto ismét kiállt (motorhiba miatt). Alain a negyedik helyen ért célba és ez elég is volt számára ahhoz, hogy előnyét behozhatatlanra növelje a világbajnokságban! Végre beteljesült az álom és világbajnok volt! A verseny után azért még eleresztett egy fricskát a Renault felé, amikor szándékosan kihangsúlyozta, hogy angol kasztnival és német motorral nyert - nem pedig franciával. Utólag nézve igazi szerencse volt, hogy a Renault 1983 végén kitette: 1985-ben a francia csapat legjobb pilótája, Patrick Tambay a világbajnokság tizenegyedik helyén végzett 11 ponttal. Ezzel szemben Alain a McLarennél világbajnok volt 73 ponttal és öt futamgyőzelemmel...

Miután Brands Hatch-ben besöpörte a világbajnoki címet, még hátra volt két futam az évből: Kyalamiban harmadik lett, Adelaide-ben pedig kiesett - de ennek már nem sok jelentősége vol.

Címvédés a Williams-Hondák ellen - 1986

Miután Lauda visszavonult, 1986-ra Keke Rosberg lett Prost csapattársa. Rosberg ezt a szezont levezető évnek szánta - már tudta, hogy a végén vissza fog vonulni, ám - amint mondta - szeretett volna előtte a Williams mellett még egy csúcsistállót kipróbálni. A finn viszonya nem volt rossznak mondható Alainnel, de azért konfliktusok itt is voltak: főleg amiatt, mert Keke úgy érezte, hogy az ő véleményére és igényeire kevésbé figyelnek oda a mérnökök. Ennek tulajdonította azt is, hogy miközben Prost a világbajnoki címért küzdött, addig neki legjobb helyezése az év során monacói második helye volt, egyébként pedig rengeteg alkalommal kiesett, miközben Prostnak alig volt műszaki hibája. Ugyanakkor azt Rosberg is elismerte, hogy Prost gyorsabb és ügyesebb volt nála. Ha pedig így volt, akkor valahol természetes is, hogy a mérnökök inkább rá figyeltek. Ez mindig is így volt a Forma-1 története során - és ebből mindig is sok konfliktus és vita származott...

Az év első versenyét Brazíliában Nelson Piquet (Williams-Honda) nyerte Aryton Senna (Lotus-Renault) előtt. Mindkét McLaren kiesett. Spanyolországban Prost Senna és Nigel Mansell (Williams-Honda) mögött lett harmadik. Imolában Prost nyert Piquet és az ifjú Gerhard Berger (Benetton-BMW) előtt. Aztán Monacóban tökéletes hétvégét tudhatott maga mögött: pole, leggyorsabb kör, győzelem. Belgiumban Mansell nyert, Alain csak a hatodik helyen végzett. Kanadában második volt Mansell mögött. A Williams-Hondák egyértelműen a szezon leggyorsabb autóinak tűntek. Prostnak minden taktikai érzékére és a híres kiegyensúlyozott versenyzésére volt szüksége ahhoz, hogy versenyben maradhasson velük.

Detroitban Senna nyert Jacques Laffite (Ligier-Renault) előtt, Prost a harmadik helyen végzett. Aztán Franciaországban második volt Mansell mögött, majd harmadik Angliában Mansell és Piquet mögött. Ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy 1986 Mansell éve lesz. Vagy Piquet-é, aki a következő két versenyen visszavágott csapattársának és nyert. Prost mind Németországban (hatodik hely), mind az új Hungaroringen (kiesés) csak mellékszereplő volt.

Aztán Ausztriában visszahozta reményeit, amikor nyert, miközben egyik Williams sem ért célba. Monzában kiesett - Piquet nyert Mansell előtt. Portugáliában második lett Mansell mögött, azután Mexikóban újra második volt - ezúttal Berger mögött. A döntés Adelaide-re maradt, ahol még három pilótának volt esélye a világbajnoki címre: Mansellnek, Piquet-nek és Prostnak.

Rosberg - aki utolsó versenyét futotta - a verseny előtt ígéretet tett Prostnak, hogy amennyiben teheti, segíteni fogja őt a csapatérdeket szem előtt tartva. Azonban erre nem volt alkalma. A rajttól Mansell jött el a legjobban, őt Senna és Piquet követte. A hetedik körben már más volt a sorrend: Rosberg az élre tört, Prost pedig megelőzte Sennát és ezzel a negyedik volt. A két McLaren-pilóta között Piquet és Mansell autózott. Prost ezután megelőzte Nigelt, majd amikor a 23. körben Piquet megpördült és visszaesett a negyedik helyre, Alain már második volt Rosberg mögött. Ekkor azonban defektet kapott a jobb első gumija és - noha nem tervezett boxkiállást - ki kellett állnia. A kerékcsere 17 másodpercig tartott és a negyedik helyre tudott visszaállni Rosberg, Mansell és Piquet mögé. Rosberg előnye 30 másodperc volt a két Williams előtt, de úgy döntött, hogy beváltja ígéretét Prostnak és el kezdett lassítani, hogy segíteni tudjon csapattársának. Ez a segítség azonban sosem érkezett meg a francia pilóta számára: Rosberg a 63. körben defekt miatt kiesett. Úgy tűnt a Goodyear az előzetes számítgatásokkal ellentétben nem bírja ki a teljes versenytávot: és nemcsak a két McLaren-, hanem a két Williams-pilóta is ilyen gumikkal rendelkezett...

Piquet közben az élre tört, s Prost is megelőzte Mansell-t, akinek azonban még a harmadik hely is elég lett volna a világbajnoki címhez. De ezt valóban csak feltételes módban mondhatjuk, ugyanis a Goodyear tévedésének következménye őt is utolérte: majdnem 300 km/h-s sebességnél defektet kapott és kiesett. Már csak Piquet és Prost volt versenyben a világbajnoki esélyesek közül. A brazil állt az élen, de mivel gumijai neki is elkoptak és defekttel fenyegettek, kénytelen volt beiktatni egy boxkiállást. Prost került az élre és innentől kezdve nem engedte ki kezéből a győzelmet és a világbajnoki címet. Az üzemanyagmutató negatív tartományban volt, amikor célba ért - Prost kockáztatott, de bejött. Összesen 72 pontott szerzett és négy futamot nyert az év során. Piquet ugyan öt győzelmet aratott, de két ponttal elmaradva Prosttól a második helyre szorult. Mansell hátránya három pont volt a világbajnokhoz képest.

Második világbajnoki címével Prost egyben sporttörténelmet is írt: addig ugyanis mindössze három versenyző volt a Forma-1 történetében, aki világbajnoki címét a következő évben meg tudta védeni: Alberto Ascari (1952, 1953), Juan Manuel Fangio (1954, 1955, 1956, 1957) és Jack Brabham (1959, 1960). Immár Alain Prost is ott volt ebben a sorban.

Williams-dominancia 1987-ben

1987-re a svéd Stefan Johanssont kapta csapattársul, aki azonban nem volt egy kategóriában vele. A McLaren pedig már nem volt egy kategóriában a Williams-Hondákkal, amelyek taroltak ebben az évben...

Prost ezzel együtt győzelemmel nyitotta az évet Brazíliában, aztán az imolai kiesés után újabb győzelem jött Belgiumban. Ezt követően azonban egyre inkább mellékszerepbe kényszerült Piquet és Mansell csatájának árnyékában. Monacóban kilencedik lett, Amerikában és Franciaországban harmadik, aztán Angliában és Németországban kiesett. Magyarországon újra harmadik volt, Ausztriában hatodik, Monzában mindössze tizenötödik. Portugáliában végre újra nyerni tudott, Spanyolországban második volt Mansell mögött. Ez volt utolsó pontszerzése az évben. Mexikóban kiesett, Japánban hetedik lett, Ausztráliában újra kiesett. Összesen 46 pontot gyűjtött az 1987-es esztendőben, három futamot nyert és negyedik lett Piquet, Mansell és Ayrton Senna (Lotus-Honda) mögött.

Az 1987-es Olasz Nagydíjon bejelentették, hogy a McLaren Ayrton Sennát szerződtette le 1988-ra Prost mellé. Senna saját tehetségén kívül még valamit magával hozott, amit a McLaren nagyon akart: a Hondát, melynek embereivel remek kapcsolatot alakított ki a Lotusnál. Ekkor még mindketten udvarisasan nyilatkoztak egymásról és nem lehetett tudni, hogy a Forma-1-es történelem egyik legviharosabb csapattársi viszonyának néznek elébe.

1988: Senna-Prost: 1-0

Az 1988-as szezon Prost győzelmével kezdődött Brazíliában, ahol Sennát kizárták mert a megismételt rajt után átült a tartalék autójába, ami tilos. Imolában Senna nyert Prost előtt. Monacóban is a brazil vezetett, de egy pillanatra kihagyott a figyelme, a korlátnak ütközött és kiesett. Prost nyert. A verseny utáni gálán Ron Dennis azt találta mondani, hogy bizonyára Senna autójával volt valami baj, mert a brazil nem hibázhatott. Prost úgy érezte, hogy ezzel a mentegetéssel a csapatfőnök Senna oldalára állt és sértőnek találta mindezt saját magára nézve...

Mexikóban Prost nyert Senna előtt s ezzel a feszültség fokozódott kettejük között, hiszen Senna nem tudta egykönnyen elfogadni a vereséget. A világbajnokság egyébként is csak kettejükről szólt, hiszen a McLaren-Honda ebben az éveben verhetetlennek bizonyult. A következő futamok is ennek megfelelően alakultak: Kanadában Senna nyert, Prost második lett; az Egyesült Államokban ugyanez ismétlődött; aztán Franciaországban Prost visszavágott és nyert Senna előtt.

A Brit Nagydíjat Senna nyerte, Prost pedig a 25. körben kiállt az esőversenyen. Újra a Pironi-féle baleset emléke kísértett és Prost nem volt hajlandó kockáztatni, még ha ezzel magára is vonta a média egy részének megvetését. Azoknak az újságíróknak a megvetését, akik sosem ültek Forma-1-es versenyautóban ilyen időjárási körülmények között...

Németországban, Magyarországon és Belgiumban Senna nyert Prost előtt. Monzában Prostnak a rajttól kezdve gondjai voltak az autójával és sejtette, hogy nem fog végigérni. Ennek ellenére igyekezett a maximumot kihozni a helyeztből: nyomás alatt tartotta Sennát, hogy a brazil ne tudjon takarékoskodni az üzemanyaggal és még a cél előtt elfogyjon. Végül erre nem lett szükség, hiszen Senna ütközött a lekörözött Jean-Louis Schlesserrel (Williams-Judd) és kiesett. Prost pedig a már előre megsejtett műszaki hiba miatt esett ki. Mivel a két McLaren nem ért célba ez volt az év egyetlen versenye, amikor nem a wokingiak ünnepelhettek győzelmet, hanem Gerhard Berger révén a Ferrari.

Estorilban először kerültek igazán felszínre a mélyben húzódó feszültésgek Prost és Senna között. Már a rajtnál kemény csatát vívtak egymással, melyből Senna került ki győztesen. A brazil haladt elől, Prost követte. Az első kör végén, miután újra befordultak a célegyenesbe Senna balra húzódott, Prost pedig meglátta a kínálkozó rést jobb oldalon. Bebújt a brazil mellé. Amikor ezt Senna meglátta, elkezdte jobbra húzni az autóját úgy, hogy a 250 km/h sebességnél majdnem a boxutca falához szorította Prostot. Aztán az első kanyarban a belül lévő Prost volt az, aki "rálegyezett" a kívülről bekanyarodni készülő Sennára, így a francia fordult elsőként és megszerezte a vezetést, majd megnyerte a versenyt. Senna végül hatodik lett.

Prost nagyon megrökönyödött azon a minden áron való győzni akaráson, amelyet Sennában meglátott, amikor a brazil majdnem a falhoz nyomta - nemcsak saját életüket, de a boxutcában lévőkét is kockára téve egy pillanatra. Alain kijelentette, hogy neki ilyen áron nem kell a világbajnoki cím, s ha Sennának ez ennyire fontos, hát legyen az övé...

Spanyolországban azonban ismét Prost nyert, miközben Senna negyedik lett. Aztán eljött a Japán Nagydíj, ahol, noha Prost vezetett öt ponttal, Sennának volt esélye megnyerni a világbajnokságot az akkori pontrendszer miatt, amely csak a legjobb tizenegy eredményt számította be a végeredménybe. A brazil indult a pole-ból, de leragadt a rajtrácson, így csak tizenharmadikként fordult be az első kanyarba. Prost vezetett. Ez azonban Senna napja volt. Könnyedén vágta magát keresztül a mezőnyön és a 27. körben már Prost mögött volt. Aztán a célegyenesben egyszer csak kivágott a francia szélárnyékából és megelőzte. Senna végig megőrizte a vezetést, Prost második lett, s ezzel eldőlt a világbajnokság Ayrton javára.

Hátra volt még az Ausztrál Nagydíj Adelaide-ben, ahol Prost nyert Senna előtt. Alain számára egyértelműen hátrányos volt a "11-legjobb-eredmény" pontszámítási módszer, hiszen ha minden eredmény beszámított volna, akkor fölényesen - tizenegy pontos előnnyel (összesen 105 ponttal) - ő nyerte volna az 1988-as világbajnokságot... Így azonban három ponttal (összesen 87 pontja volt) elmaradt csapattársától...Prost gratulált neki, hiszen ekkoriban még viszonylag normális volt viszonyuk Sennával - kivéve az estorili esetet és azt, hogy Prost egyre inkább kezdett gyanakodni, hogy Senna jobb motort kap a Hondától, mint ő (Ayrton tizenhárom pole-t szerzett az évben, míg Prost csak hármat).

Ezek a problémák ekkor azonban még csak a felszín alatt húzódtak. A vihar 1989-ben tört ki...

Prost visszavág - 1989

Az év első versenyét, némi meglepetésre Nigel Mansell (Ferrari) nyerte, míg Prost a második, Senna pedig - egy ütközés után - a tizenegyedik helyen ért célba.

Az 1989-es imolai verseny két dologról marad emlékezetes. Az egyik Berger hatalmas bukása a Tamburello-kanyarban, amelyet azonban viszonylag könnyedén megúszott. A másik pedig a "vég kezdete" Prost és Senna kapcsolatában. A futamon a külső szemlélő semmit sem sejthetett. Csupán annyi történt, hogy Prost - a második rajt után - ugyan lerajtolta a pole-ból induló Sennát, de aztán a brazil visszaelőzte a franciát a Tosa-kanyarban, elhúzott tőle és megnyerte a versenyt. Hogy nem volt ennyire egyszerű az ügy azt jelezte, hogy Prost nem jelent meg a verseny utáni sajtótájékoztatón. Mint utóbb kiderült Alain dühös volt Sennára, mert szerinte a brazil felrúgta azt a megállapodásukat, hogy nem támadják egymást az első kanyarban. Ayrton azonban teljesen másként értelmezte ezt a megállapodást, mint csapattársa. Úgy vélte, hogy az csak és kizárólag az első kanyarra vonatkozott, ő pedig már a kanyar előtt Prost előtt volt...

Prost nem volt hajlandó elfogadni ezt a magyarázatott és olyannyira becsapva érezte magát, hogy visszavonulással fenyegetőzött - mint oly gyakran ha valami nem tetszett neki. Ron Dennis igyekezett békebíróként fellépni pilótái között és rávette Sennát, hogy kérjen bocsánatot Prosttól. A brazil ezt meg is tette egy tesztelésen, de később elmondta, hogy nem meggyőződésből, csupán a békesség kedvéért. Véleményét azonban továbbra is fenntartotta az esetről. Mint ahogy Prost is ragaszkodott a saját nézetéhez és ennek egy francia lapban meglehetősen kemény szavakkal adott hangot, amikor "nem becsületes embernek" nevezte Sennát. Valószínűleg innentől váltak visszafordíthatatlanná a kettejük között zajló negatív folyamatok és szinte kezelhetetlenné kapcsolatuk. Mindketten kijelentették, hogy a feltétlenül szükséges érintkezésen kívül nem kívánnak szóba állni a másikkal...

Monacóban Senna nyert Prost előtt, majd Mexikóban is a brazilé volt a futamgyőzelem, miközben Prost az ötödik helyen végzett. Az Egyesült Államok Nagydíját Prost nyerte, Senna kiesett. Kanadában mindkét McLaren kiesett, Thierry Boutsen (Williams-Renault) nyert. A Francia Nagydíjat Prost nyerte a pole pozícióból, Angliában pedig szerencséje volt, amikor Senna öt körrel a verseny vége előtt kiesett előle így ő nyerni tudott. Németországban ennek ellenkezője történt: ott Prost vezetett szinte végig, amikor három körrel a futam vége előtt műszaki gondjai támadtak, lelassult, Senna pedig elment mellette. Alain a második helyet azért még megmentette. A Magyar Nagydíj Nigel Mansell (Ferrari) nagy versenye volt. Senna második lett, Prost negyedik. A Spa-i vizes pálya Ayrtonnak kedvezett és nyert Prost előtt.

Mire a mezőny Monzába ért, Prost úgy érezte, hogy helyzete a csapatban tarthatatlanná vált. Meggyőződése volt, hogy ő és Senna nem azonos bánásmódban részesülnek, s ezt a gyanúját csak alátámasztotta, amikor csapattársa két másodperccel(!) gyorsabb volt nála az Olasz Nagydíj időmérő edzésén. Prost elismerte, hogy Senna egy körön gyorsabb nála, de nem ennyivel! Évekkel később egy inrejúban Alain azt mondta, hogy ebben az időszakban Sennának két autója volt húsz szerelővel, neki pedig egy négy-öt emberrel. A McLaren ugyan vehemensen cáfolta, hogy bármelyik versenyzőjükkel kivételeznének a másik kárára, ám Prost állítása szerint később a Honda elnöke egy négyszemközti beszélgetés során elismerte neki, hogy megalapozott volt a gyanúja - a Honda valóban jobb motort szállított Sennának. A vezető a japán munkamódszerrel indokolta a dolgot és azzal, hogy a japánok Sennában látták meg a "szamurájt", ami közelebb állt az ő mentalitásukhoz, mint Prost számító higgadtsága.

Alain ekkor már rég elhatározta, hogy másik csapathoz megy. Sőt, az Olasz Nagydíjon már zsebében volt a Ferrari-szerződés 1990-re.

A versenyen Prostnak szerencséje volt, ugyanis a 44. körben Senna kiállni kényszerült az élről motorhiba miatt, így ő nyert. A verseny végén tűntetőleg leadta trófeáját a dobogóról a tifosik tömegének. Ez egy fricska volt a McLaren csapat felé, amelyről úgy gondolta, hogy cserben hagyta őt és amelynek vezetője, Ron Dennis most nagyon dühös volt, hiszen a trófeákat csapata tulajdonának tekintette és nem a pilóták tulajdonának, amivel szabadon rendelkezhetnek.

Portugáliában Senna összeütközött Mansellel, Prost pedig a második helyen végzett Berger mögött. Spanyolországban Senna nyert, Prost harmadik lett.

Két verseny volt még hátra a szezonból és Prostnak 81 pontja volt (ebből a "11 legjobb eredmény" szabálya miatt 76 számított), miközben Sennának 60. Ez azt jelentette, hogy a brazilnak mindenképpen meg kellett nyernie az utolsó előtti versenyt, a Japán Nagydíjat ahhoz, hogy még esélye legyen Adelaide-ben a maga javára fordítania a világbajnoki küzdelmet.

Suzuka előtt Prost arról beszélt, hogy Senna taktikája a megfélemlítésen alapul, s azon, hogy tudja a legtöbben inkább félreállnak előle, minthogy megkockáztassanak egy ütközést, amikor nagy elszántsággal és agresszíóval megérkezik a vetélytárs mögé, mellé. Prost kijelentette, hogy addig ő is mindig megnyitotta Senna előtt a "kaput", ám Suzukában nem fogja. Inkább vállalja a kockázatot...

Senna indult az élről, ám Prost jobban kapta el a rajtot és az élre vágott. A francia remekül tartotta a brazilt, aki 46 körön keresztül nem talált fogást rajta. Aztán a 47. körben a célegyenesben mégis elszánta magát az előzésre. Prost kissé balra húzódott, Senna pedig a pálya jobb szélén próbálkozott elmenni mellette. Prost előrébb volt Sennánál, amikor az egyenest követő jobbkanyarba értek. Prost ígéretéhez híven nem nyitott "kaput" Senna előtt, viszont a brazil sem engedett. Összeütköztek és mindketten kigurultak a pályáról. Prost nem tudott tovább menni, Senna azonban kérte a pályamunkásokat, hogy tolják meg, akik ezt meg is tették és a sikánt levágva tért vissza a pályára. A brazil végigment és nyert is, ám a versenybíróság utólag diszkvalifikálta. Ezzel Prost volt a világbajnok!

Senna teljes mértékben hitt igazában, amikor sportpolitikai hátsó szándékot sejtett a dologban és ennek hangot is adott (Jean-Marie Balestre, a FISA elnöke Prost honfitársa volt).

A McLaren csapat megóvta az eredményt, mint mondták nem azért, mert Sennát favorizálnák volna Prosttal szemben, csupán a "tisztánlátás kedvéért". Az óvást végül elutasították, sőt Senna egy versenyről való eltiltást kapott hat hónapra felfüggesztve plusz pénzbüntetést.

Az év utolsó versenyének Adelaide-ben már nem volt tétje. Prost a zuhogó esőben nem volt hajlandó életét kockáztatni és egy kör után kiállt. Boutsen nyert Alessandro Nannini (Benetton-Ford) és Riccardo Patrese (Williams-Renault) előtt. Senna kiesett.

Prost háromszoros világbajnokként immár egy egészen elit klub tagja volt 1989 végén, ám ennek akkor nem igazán tudott örülni. Sőt, úgy fogalmazott, hogy az az esztendő pályafutása legrosszabb éve volt. A Ferrarinál szeretett volna felejteni...

Újabb botrányos suzukai végjáték - 1990

A Ferrari 1979 óta nem nyert egyéni világbajnoki címet és Prostot nem titkoltan azért szerződtették, hogy megtörje a jeget. Csapattársa Nigel Mansell lett, aki szintén a kor nagyágyúi közé tartozott, noha - ekkor még - nem volt világbajnoki címe. Prost később azt mondta róla, hogy bár a pályán nagyon gyors volt, az autó fejlesztéséből tesztpilótaként nem igazán vette ki részét, mert nem volt jó információk nyújtásában az autóról.

Az 1990-es esztendő Phoenix-ben kezdődött. A verseny előtt Prost kezet nyújtott Sennának a békülés érdekében, a brazil azonban ezt visszautasította. A futamon Alain autójából olaj kezdett szivárogni és fel kellett adnia a versenyt. Senna nyert az ifjú Jean Alesi (Tyrrell-Ford) előtt. Brazíliában Alain győzni tudott Gerhard Berger (McLaren-Honda) és Senna előtt. Imolában negyedik volt Riccardo Patrese (Williams-Renault), Berger és Alessandro Nann