Mika Häkkinen

Mika Pauli Häkkinen 1968, szeptember 28-án született a finnországi Vantaa-ban Aila és Harri Häkkinen második gyermekeként - nővére, Nina után. A család átlagos körülmények között élt: az apa főállásban elektroműszerész, mellékállásban taxis, az anya pedig titkárnő volt. Mika hatéves korában kapta meg tőlük első gokartját, amellyel a közeli Keimolában fekvő pályán gyakorolhatott - és gyakorolt is - minden szabad pillanatában. A Häkkinen szülők nem álmodtak nagy karriert fiuk számára, egyszerűen csak örültek, hogy a kis Mika le tudta magát foglalni egy hobbival, így minden eszközzel támogatták a gyerek gokartozás iránti lelkesedését.

Mika első, már jegyzett sikerei 10 éves korától jöttek: 1978-ban és 1979-ben megnyerte a keimolai gokart klub junior bajnoki címét. 1981-ben finn gokart bajnok az F-minisorozatban. 1983-ban Németországba utazik a finn válogatottal az Európa-bajnokságra, ahol egy nevezési hiba miatt csak csapatban indulhatnak el a finn pilóták. A finnek meg is nyerik ezt a versenyszámot - elsősorban Häkkinennek köszönhetően, aki a csapatversenyek során minden futamot megnyert, amelyben elindult. Egyébként ezen a versenyen talákozott egymással először Mika és egy bizonyos Michael Schumacher nevű német fiú. Egy évvel később ismét összefutottak Lavalban a junior világbajnokságon, ahol két futamban egymás ellen is pályára léptek: első csatájukat Schumacher nyerte, a másodikat Häkkinen.

Mika 1987-ben, 19 éves korában kezdett együléses forma-autókkal versenyezni különböző skandináv Forma-Ford 1600-as bajnokságokban. Rögtön első évében megnyeri a finn, a svéd és az északi bajnokságot. Ennek nyomán a Marlboro meghívta egy tesztelésre az angliai Doningtonba. A "válogatáson" pilótákat kerestek a következő szezonra a Dragon Racing Team számára a brit Forma-Opel-Lotus sorozatba. A teszt legjobbja a szupergyors Häkkinen volt, akinek sikerült új pályacsúcsot is felállítania. Mellé a 17 éves skót Allan McNisht választották ki a másik autóba. Miután Nagy-Britannia a technikai sportok központjának számít, a brit bajnokságba szóló meghívó természetesen óriási kiugrási lehetőséget jelentett Mikának. A nemzetközi karrier felé vezető úton új menedzserre is volt szüksége: az ügyeit addig intéző Kari O. Sohlberget az 1982-es Forma-1-es világbajnok, Keke Rosberg váltotta, aki addigra már tehetségkutatásra adta fejét.

1988-ban a Dragon Racing két bajnokságban állt rajthoz: a Forma-Opel Lotus brit bajnokságában és az Európa-bajnokságban. A csapat két pilótája testvériesen osztozott a dicsőségen: a brit bajnokságban McNish lett az első, Mika a második; az Európa-bajnokságban Häkkinené a diadal és Allané az "ezüst". A két fiú számára nagy előny vetélytársaikkal szemben, hogy csapatuk a Marlboro támogatásával jóval többet tesztelhettek, mint mások.

A Dragon Racing ekkor úgy határozott, hogy egy osztállyal feljebb lép: a brit Forma-3-ba. A Reynard kasztnival és a Toyota motorral Mika kissé eltűnt a szürke középmezőnyben: első Forma-3-as évében 7. lett a brit bajnokságban, a Makaói Világkupán pedig mindössze a 15. helyen kvalifikálta magát. Itt egyébként ismét kereszteződtek útjaik Michael Schumacherrel, aki az első futamot megnyerte Reynard-Volkswagenjével, ám a másodikban kiesett.

A következő évre, 1990-re, azonban Häkkinen remek lehetőséghez jutott: Dick Benetts szerződést ajánlott neki csapatához, a West Surrey Racing Teamhez. Ez a csapat a Forma-3-as világ legpatinásabb istállójának számított és már korábban is sikert sikerre halmozott. Legnagyobb felfedezettjük egy bizonyos Ayrton Senna volt néhány évvel azelőtt. A West Surrey Racing 1990-ben Ralt kasztnival és Mugen-Honda motorral állt rajthoz. Mika csapattársa újfent egy jövőbeni Forma-1-es pilóta, az ír Eddie Irvine lett.

Ezzel az autóval és azzal a háttérrel, amit a csapat nyújtott nem is nagyon illett mást tenni, mint nyerni és ennek az elvárásnak Mika tökéletesen eleget is tett - újra magára vonva a nemzetközi autósportélet tehetségkutatóinak figyelmét. A brit bajnokságban Häkkinen fölényes diadalt aratott, sőt még arra is jutott ideje, hogy "vendégszerepeljen" olasz, francia és német bajnoki futamokon. Mindenhol nyert. A német bajnokság hockenheimi futamán Michael Schumachert utasította maga mögé.

Pengeváltás Schumacherrel Makaóban

Az év legnagyobb eseménye azonban még hátra volt: a Makaói Világkupa. Az 1990-as esztendő az egyik legjobb esztendő volt a Forma-3-ban. Csak végig kell nézni azoknak a névsorán, akik megjelentek Makaóban! Köztük volt többek között Eddie Irvine, Heinz-Harald Frentzen, Mika Salo, Michael Schumacher és persze Mika Häkkinen - egy sor jövőbeni F1-es sztár. Hamar kiderült azonban, hogy Schumacher és Häkkinen mellett a többiek (akiket pedig szintén nagy tehetségeknek tartottak - nyilván nem ok nélkül) labdába sem rúghatnak. Szenzációs verseny volt a két ifjú zseni között!

Az időmérő edzéseken Häkkinen legyőzhetetlen volt. Ralt-Mugen-Hondája a leggyorsabb volt az egyenes szakaszokon és noha a Reynard-Volkswagennel versenyző Schumacher tudott rajta hozni a technikásabb szakaszokon, a kör végére mégis rendre Mika állt az élen - olyan köridőket futva, amitől elállt a nézők lélegzete. Ennél már csak a két futam volt még elképesztőbb!

Az első futamon Mika végig megőrizve vezető helyét nyert. Az ő malmára hajtotta a vizet, hogy Schumacher rosszul rajtolt a második helyről, így meg tudta előzni Mika csapattársa, Irvine. Schumacher a versenyben ugyan visszaelőzte Eddie-t és miután üldözőbe tudta venni Häkkinent csökkentette a hátrányát a finnel szemben (többek között a leggyorsabb kört is Michael futotta), ám már nem volt annyi ideje, hogy utol is érje az egérutat nyert Mikát, aki így végül 2,66 mp-es előnnyel nyerte meg az első futamot.

A második futamban Schumacher megint nem rajtolt jól, de ezúttal nem vesztette el második helyét és azonnal üldözőbe tudta venni az élről induló Mikát. A német pilóta aztán meg is előzte Häkkinent. Leszakítania azonban már nem sikerült: egy kicsit ugyan mindig lélegzethet jutott a kanyargós városi szakaszokon, ám az egyenesekben Mika mindig úgy dolgozta le a hátrányát, ahogy akarta. Schumacher később úgy nyilatkozott erről, hogy úgy érezte Häkkinen csak játszik vele és gyakorlatilag akkor tudna elmenni mellette, amikor akarna. Hogy így volt-e, vagy Mika valóban nem talált fogást a német fiún, azt nem tudni, de azt igen, hogy a nézők egyik ámulatból a másikba estek, amikor azt látták, hogy a két élen álló fiatal nemcsak hogy mindenki mást alaposan lefőz, de mindketten gyorsabb köröket futnak a versenyen, mint amivel Mika a pole-t megszerezte az időmérő edzésen! Azok akik tanúi voltak az eseménynek, a mai napig minden idők egyik legnagyszerűbb Forma-3-as versenyéről beszélnek! Már akkor látszott: ezek a srácok különlegesek...

Mika természetesen vérbeli autóversenyző volt, ráadásul fiatal és ambiciózus is, így nem hagyhatta, hogy legyőzzék. Az összetett győzelemhez elég lett volna az is, ha Schumacherhez képest 2,66 mp-en belül ér célba, de ő mindent meg akart nyerni: az időmérő edzés és az első futam után a második futamot is! Ezért az utolsó körben előzésre szánta el magát az egyik hosszú egyenesben. Azonban Schumacher sem tartozott a puhány autóversenyzők közé és foggal-körömmel ragaszkodott a futamgyőzelemhez. Amint Mika kihúzódott jobbra Schumacher mögött, Schumacher védendő pozícióját szintén jobbra mozdult egy kicsit. Ekkor Mika hátulról elkapta autójával Schumacher autóját, ami kivágta a pályáról a Ralt-Mugent. Schumacher autója is megsérült, de ő tovább tudott menni és a futamgyőzelem mellé bezsebelhette az összetett diadalt is. Mika a pálya szélén kipattant autójából, dühösen földhöz vágta kesztyűit, majd sírva fakadt. Érthető, hiszen biztosnak hitt siker csúszott ki a kezei közül - úgy ment Makaóba, mint favorit, ám végül mégis üres kézzel kellett távoznia.

A legtöbben - köztük a versenybíróság is - úgy értékelték, hogy szokásos versenybalesetről volt szó és Schumacher szabályos módon védte pozícióját. Voltak, akik támadták Mikát "ostobaságáért", hiszen övé lehetett volna a bajnoki cím, ha egyszerűen csak szorosan Schumacher mögött fut célba. Mika azonban úgy nyilatkozott, hogy teljességgel természetellenesnek érezte volna, ha 10 km/h-val gyorsabb autójával nem próbálkozik meg az előzéssel. Igazi autóversenyzőként nem engedhette meg magának, hogy ne akarjon nyerni, ha erre megvan a lehetősége.

Ugrás a Forma-1-be!
A csalódás nem tartott sokáig. Néhány héttel később Mika és menedzsere már a következő lépésen, a Forma-3000-en gondolkodott. Häkkinen részt is vett néhány teszten az ORECA csapattal, ám F3000-es bemutatkozásra versenyen mégsem került soha sor. Keke Rosberg ugyanis óriási meglepetéssel szolgált a közvélemény számára: 1990 decemberében bejelentette, hogy védence a következő évtől a Forma-1-es Lotus csapat versenyzője lesz!

Az egykoron nagynevű istálló ugyan 1991-ben már csak a királykategória sereghajtói közé tartozott, de mindenkinek el kell valahol kezdeni. Mika a Judd motorral hajtott géppel a 15. helyen végzett az év végén 2 ponttal - amelyet Imolában szerzett egy szenzáció számba menő 5. hellyel. Ugyan kétszer nem kvalifikálta magát a versenyre (Francia és Brit Nagydíj), de azt, hogy ez nem az ő hibája volt, hanem az autóé, jelzi, hogy ez az év során egymást váltó három csapattársával Julian Bailey-vel, Johnny Herberttel és Michael Bartelsszel is előfordult (Bailey-vel, háromszor, Herberttel egyszer, Bartelsszel négyszer). Pontot szerezni azonban mindannyiuk közül egyedül Mikának sikerült.

1992-ben a Ford motor javított valamicskét a Lotus helyzetén: Mika összesen 11 pontot gyűjtve a 8. helyen végzett az év végén, csapattársa, Herbert a 14. helyen 2 ponttal. Mika legjobb helyezését Franciaországban és Magyarországon érte el (4. hely). Ezzel együtt a Lotus nem jelentett nagy perspektívát egy olyan fiatal tehetség számára, mint Mika. Érthető tehát, hogy a finn fiú örömmel fogadta el a McLaren-Ford ajánlatát 1993-ra - még akkor is, ha ez az ajánlat csupán teszpilóta szerződést jelentett. A csapat két versenypilótája a brazil csillag, Ayrton Senna és az amerikai Michael Andretti voltak ekkor. Míg Senna a második helyen végzett a VB-pontversenyben Alain Prost mögött, addig Andretti csupán a hetedik helyre volt jó - ráadásul a mezőny legnagyobb autótörői közé számított. Ezt Ron Dennis az Olasz Nagydíjig volt hajlandó tűrni, az utolsó három versenyre azonban már a tesztpilótát, Häkkinent ültette a kettes számú McLarenbe. És Häkkinen várakozásokon felül bizonyított!

A tejfölöösszájú fiatal világraszóló szenzációt okozott: első mclarenes időmérő edzésén megverte a Forma-1 legnagyobb sztárját, az időmérő edzések királyát, Ayrton Sennát! A különbség ugyan csak 48 ezred volt, de akkor is ott volt! Sennát természetesen rendkívüli módon bosszantotta a dolog és a versenyen már nagyon odafigyelt Mikára - hamar megelőzte és ezzel helyreállította tekintélyét. Häkkinen azonban letette a névjegyét!

A következő futamon Suzukában végre felléphetett a dobogóra is - pályafutása során először: harmadik hely Senna és Prost mögött. Az év utolsó versenyén, Ausztráliában ugyan nem ért célba, de hihetetlen alapgyorsasága és fantasztkus motiváltsága meggyőzte Ron Dennist arról ezen a három futamon, hogy Mikának nem tesztelnie, hanem versenyeznie kell!

Fejlődés Ron Dennis szárnyai alatt
1994-ben Senna a Williams-Reanult-hoz szerződött, így Häkkinen csapattársa a brit Martin Brundle lett, a McLaren pedig Fordról Peugeot motorokra váltott. Mika amikor célba ért, mindig dobogóra állhatott és 26 pontjával negyedik lett a világbajnokságban (csapattársa 10 ponttal kevesebbel a hetedik). A legjobb helyezését a Belga Nagydíjon érte el, ahol Schumacher élről való diszkvalifikálása után bezsebelhette a második helyért járó 6 pontot. Egy futammal előtte, Magyarországon viszont nem állhatott rajthoz, mert Hockenheimban tömegbalesetet okozott, ezért egy futamtól eltiltották. (Ekkor a csapat francia tesztpilótája, Phillipe Alliot helyettesítette.)

1995-ben elkezdődött a McLaren Mercedes-korszaka. Mika ismét új csapattársat kapott Mark Blundell személyében. Az új motorpartnerrel a wokingi csapat kicsit ugyan visszaesett az előző évhez képest, de tudták, hogy hosszú távon jobban jártak a Mercedesszel, mint a Peugeot-val. Mika az év végén a hetedik helyen végzett - Olaszországban és Japánban a dobogó második fokára állhatott fel - 17 ponttal, Blundell a tizediken 13 ponttal. Ez az év azonban sajnos nem az eredmények miatt marad emlékezetes Mika pályafutásában. A szezon utolsó versenyén, az ausztráliai Adelaide-ben az időmérő edzésen Mika autóját az egyik kanyarban megdobta a rázókő defektet okozva. A McLaren 250 km/h-s sebességgel csapódott a közeli korlátba, Häkkinen pedig súlyos, életveszélyes koponyasérüléseket szenvedett, melynek következtében egy napig kómában volt. Sid Watkins professzor egy későbbi beszámolója szerint a kórházba szállítás közben már kiderült számukra, hogy Mika túl fogja élni a balesetet. Az azonban mindenki számára kérdéses volt, hogy szenved-e maradandó sérüléseket, illetve hogy lelkileg fel tudja-e úgy dolgozni a szörnyű élményt, hogy valaha még vissza tud ülni egy versenyautóba.

Häkkinen öt hétig volt kórházban, majd a téli szünetet is kihasználhatta a lábadozásra és gondolatai rendezésére. Végül úgy döntött, hogy folytatja. Fizikailag a balesetből "csupán" egy enyhe halláskárosodás maradt vissza, ám lelkiekben sokáig kísértette még a szörnyű emlék. Nagyon sokat segített a sokk feldolgozásában barátnője, Erja Honkannen, aki Finnországban ismert személyiség volt (különböző televíziós utazási magazinkoat vezetett). Szintén mellette állt a nehéz időkben menedzsere, Keke Rosberg, tanácsadója Didier Coton és csapatfőnöke, Ron Dennis is. Sőt, utóbbival ekkor fűződött igazán szorosra barátsága. Dennisre nagy hatást tett Mika bátor küzdelme a visszatérésért és innentől szinte apa-fiú kapcsolattá alakult kettejük viszonya.

Az 1996-os szezon kezdetére Mika teljesen rendbejött és vállalta is az indulást. Csapattársa immár a skót David Coulthard volt. Häkkinen sokszor célba ért és szorgalmasan gyűjtögetve a pontokat végül az ötödik lett a VB-pontversenyben 31 ponttal. Csapattársa, Coulthard csak a hetedik lett 18 ponttal, ám ő Monacóban felállhatott a dobogó második fokára is, míg Mikának ebben a szezonban a harmadik hely volt a legjobb helyezése (igaz, ez négy alkalommal is).

1997-ben aztán Coulthard le is győzi: harmadik helyen végez a világbajnokságban 36 ponttal, míg Mika csak a hatodik 27 egységgel. Häkkinen skót csapattársa rögtön futamgyőzelemmel nyitja az évet Ausztráliában, majd ismétel az Olasz Nagydíjon. Eközben Mika maximum harmadik helyeket bír szerezni. Az év utolsó versenyén, Jerezben azonban - kis csapattársi és csapaton kívüli segítséggel - végre megtörik a 96 versenyen keresztül tartó nyeretlenségi sorozat. Miután Michael Schumacher kiesett a versenyből, Jacques Villeneuve-nek (Williams-Renault) már elég a dobogó harmadik helye is ahhoz, hogy világbajnok legyen, ezért úgy dönt, hogy kíméli autóját és maga elé engedi a két McLaren-Mercedest. Ekkor azonban még Coulthard, Häkkinen a sorrend. Ron Dennis régóta úgy vélte, hogy Mikának csak egy lökésre lenne szüksége a nagy lelki áttöréshez és most úgy látta, hogy elérkezett az idő erre a bizonyos lökésre: utasítja Coulthardot, hogy adja a versenyt Häkkinennek. A skót nem is ellenkezik, így Mika életében először a dobogó legfelső fokára állhat F1-es futamon!

Kétségtelenül kiváló képességei ellenére majdnem 100 futamra volt ehhez szüksége, ezért néhányan korábban már kezdték az "örök tehetségek" között elkönyvelni - az olyan pilóták között, akikben megvan ugyan a talentum, de azt döntő helyzetekben nem tudják kihozni magukból. Aki estetleg a jerezi ajándék-győzelem kapcsán még mindig csak legyintett és továbbra is így gondolkodott Mikáról, annak 1998-ban rá kellett jönnie, hogy Ron Dennisnek igaza volt: a finn pilótának valóban csak az első löketet kellett mesterségesen megadni - utána már minden ment magától...

Végre a csúcson! - 1998
Persze kellett ehhez egy remek autó is. A Mercedes motort sokan már 1997-ben erősebbnek tartották mind a Renault-nál, mind a Ferrarinál - ennek köszönhették a gyors pályákon való tündökléseket és a három futamgyőzelmet -, ám a kaszni még hagyott kívánnivalót maga után. A probléma kiküszöbölését nem aprózta el Ron Dennis: leszerződtette a mezőny legjobb aerodinamikusának tartott sztár-mérnököt, Adrian Newey-t, aki addig a Williams sikersorozatának "felelőse" volt. A "csomagot" a japán Bridgestone gumijai tették teljessé. Az eredmény: a McLaren-Mercedes már az 1998-os szezont megelőző teszteken is sokkolt mindenkit körideivel. Az első futamig persze még reménykedhettek az ellenfelek, hogy csupán tesztes "trükkről" van szó. Amint az Melbourne-ben kiderült: nem arról volt szó...
A McLarenek esélyt nem adva a többieknek foglalták el az első sort. Mika megverte Coulthardot, így övé lett a pole. Innentől meg már csak a rajtot kellett megnyernie... A két McLaren-pilóta ugyanis a verseny előtt megállapodott abban, hogy a futamot az nyeri, aki az első kanyarba először ér - a másik a verseny további részében nem támadhatja az elől lévőt. Ez a gyakorlat - amikor fény derült rá - sok vitát váltott ki, hiszen sokan nem tartottak sportszerűnek egy ilyen megállapodást. Ezzel együtt a szabályok (akkor még) nem tiltották, hogy a csapat és pilótái úgy "osszák le" egymás között a helyezéseket ahogy akarják és ahogy tudják....

Még több vitára adott okott az első futam, az Ausztrál Nagydíj alakulása: Häkkinen megőrizte vezető helyét a rajt után is - tehát a Coultharddal kötött megállapodás alapján neki "kellett" megnyernie a versenyt. A csapat azonban egy alkalommal tévesen hívta ki Mikát a boxutcába, így Coulthard mégis elé keveredett. A dilemmát úgy oldotta meg Ron Dennis, hogy - Jerez után ismét - utasította Coulthardot, hogy engedje maga elé Häkkinent. A skót újfent engedelmes volt: pár körrel a verseny vége előtt lelassított és hagyta, hogy csapattársa haladjon át először a célvonalon. Különösen a fogadóirodák kérdőjelezték meg a végeredményt, hiszen úgy érezték a Forma-1 "becsapja" ügyfeleiket (ezúttal konkrétan a Coulthardra fogadókat), amikor mesterséges módon határoz egy csapat két pilótája helyezéseiről.

A botrány aztán szépen lassan feledésbe merült, amikor Häkkinen - immár csapattársi segítség nélkül, valóban tisztán - fölényesen megnyerte a Brazil Nagydíjat is. Legnagyobb vetélytársának a most is második helyen végző csapattárs, Coulthard tűnt és a sajtó az "ezüst nyilak" fölényét látva máris elkönyvelte, hogy a McLarenek legfeljebb egymás között fogják eldönteni a VB-címet. Ott volt azonban Mika régi vetélytársa, a Ferrarival versenyző Michael Schumacher is, aki az Argentin Nagydíjon nagy meglepetésre "le tudta nyomni" a McLareneket és megnyerte a futamot. Häkkinen második helye azonban azt jelentette, hogy nem kellett aggódnia, továbbra is fölényesen vezetett a VB-pontversenyben.

Imolában aztán kezdett "meleggé" válni a helyzet, hiszen Mikának motorhiba miatt ki kellett állnia a versenyből. A futamot csapattársa, Coulthard nyerte Schumacher előtt. Spanyolországban újfent beindult az "ezüst-henger" és Mika újabb futamgyőzelemmel növelte előnyét - "természetesen" Coulthard és Schumacher előtt. A diadalmenet folytatódott Monacóban is, ahol Schumacher betlizett és egy Alexander Wurz-cal való ütközés, majd egy több, mint négy perces boxkiállás után mindössze a tizedik helyen végzett. Coulthard nem fejezte be a futamot.

Aztán jött Kanada, ahol mindkét McLaren kiállni kényszerült műszaki hiba miatt - Schumacher nyert Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) és Eddie Irvine (szintén Ferrari) előtt.

Nem sokkal a verseny után Mika életében fontos változás történt: június 13-án feleségül vette kedvesét, Erját. Noha Mika korábban nem vallotta magát családcentrikus embernek, aki feleségről, gyermekekről, kutyákról meg kertesházról álmodozik, ám úgy tűnik ekkorra Erjával való kapcsolata mégis megérett erre a lépésre. Pályafutása során Häkkinen később sokszor elmondta, hogy Erja támogatása nélkül sosem jutott volna el a csúcsra a Forma-1-ben, sőt talán 1995-ös balesete után feladta volna.

A következő futamra a franciaországi Magny-Cours-ban került sor, ahol továbbra is Schumacher szárnyalt - megnyerte a versenyt csapattársa, Irvine és Häkkinen előtt. Ekkor egyébként már egyértelmű volt, hogy az előzetes latolgatások ellenére mégsem Coulthard, hanem a német pilóta lesz Häkkinen legnagyobb vetélytársa.

A Brit Nagydíjon Mika indulhatott az élről és gyorsan el is húzott Schumachertől és a németet időközben megelőző Coulthardtól. A 13. körben azonban eleredt az eső. Mika csapattársa a 38. körben kipördült a pályáról. A 43. körben Häkkinen is megpördült, ám ő - Coultharddal ellentétben - vissza tudott jönni. Beküldték a biztonsági autót, s ezzel Mika kemény munkával megszerzett addigi előnye semmivé foszlott. Miután a biztonsági autó kiment Mika az 51. körben ismét hibázott és átvágott a füvőn - ezt pedig a szorosan mögötte haladó Schumacher kihasználta és elment mellette. Úgy tűnt, Häkkinennek be kell érnie a második hellyel, ám újabb reménysugárt jelentett a hír, hogy a Ferrari pilótája 10 másodperces "stop-and-go" büntetést kapott. Miközben a német az utolsó körben büntetését töltötte a boxban, Mika átszelte a célvonalat és győztesnek hitte magát. Ám kiderült, hogy Schumacher a boxutcában átszelte a célvonal meghosszabbított részét, így ő a futamgyőztes! A McLaren óvott a zavaros helyzet tisztázása érdekében, ám az FIA megállapította, hogy Michael jogtalanul kapta a 10 mp-es büntetést, így az eredmény maradt.

Ez azért is nagyon fontos volt, mert Schumacher így zsinórban harmadik győzelmét aratta, s nagyon szorossá vált a világbajnokság. Hol volt már Mika kezdeti dominanciája?

A kérdés az volt, hogy erre a nagy nyomásra Häkkinen vajon hogyan fog reagálni. Ausztriában máris választ kaptunk: az élről rajtoló Mika ellenállt Schumacher kezdeti támadásainak, s bizonyította, hogy igazán érett és mentálisan is erős pilótává fejlődött.Olyan versenyzővé, akitől joggal lehet elvárni a világbajnokság megnyerését. A zeltwegi kettős McLaren-győzelem után Németországban ismételt Ron Dennis csapata. A versenynaptár egyik leggyorsabb pályáján újfent nem volt párja az ezüst-nyilaknak és félelmetes erődemonstrációt láthattunk tőlük. Schumacher Ferrarija ezzel szemben csak az 5. helyre volt jó.

Magyarországon a Ferrari Michael Schumacher-Ross Brawn kettőse mindenki eszén túljárt egy váratlan három boxkiállásos taktikával, ami a győzelmet jelentette számukra. Mika ezzel szemben műszaki gondokkal küzdött és csak a hatodik helyen végzett. Spa-Francorchamps sem hozott szerencsét a finn versenyző számára: az első kanyarban összekoccant Schumacherrel és kiesett. Häkkinen szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy Schumacher sem fejezte be a kaotikus versenyt: az első helyről esett ki, amikor a lekörözendő Coultharddal ütközött - egyébként máig vitatott körülmények között (illetve azok után, hogy 2003-ban Coulthard elismerte felelősségét talán már nem is annyira vitatott).

Monzában ismét Schumacher volt soron. Egész hétvégén jól szerepelt: megszerezte a pole pozíciót, majd pedig - hiába rajtolta le Mika - egy sikánban látványosan megelőzte a McLaren versenyzőjét. Häkkinen ezt követően még egyszer meg is pördült, így örült, hogy a negyedik helyet meg tudta menteni Michael Schumacher, Irvine és Ralf Schumacher (Jordan-Mugen-Honda) mögött. A nyomás azonban egyre fokozódott, hiszen ezzel a diadallal Schumacher és ő pontegyenlőséggel álltak a világbajnoki tabella élén...

Mika azonban nem roppant össze. Nagyon akarta ezt a világbajnoki címet és érezte, hogy ha most nem csinálja meg, akkor talán soha. Immár komoly versenyző volt, aki a legvégsőkig képes volt a koncentrálásra egyetlen cél érdekében. A szezon utolsó előtti versenyén, a Nürburgringen a két Ferrarié lett az első sor az időmérő edzésen. Mika azonban nem ijedt meg. A harmadik helyről indulva előbb Eddie Irvine-t előzte meg a pályán, majd Schumachert is a boxban. A diadal - egy nappal 30. születésnapja előtt - édes volt, ráadásul négy pontos előnyt biztosított neki a világbajnokságban a mindent eldöntő utolsó futamra!

Suzukában Häkkinennek nem kellett sokat számolgatnia: ha Schumacher előtt végez, mindenképpen ő a világbajnok. Sőt, egy esetleges Schumacher futamgyőzelem esetén, még a második hely is Mika világbajnoki címét jelentette volna - mert pontegyenlőség esetén a több futamgyőzelem lett volna a döntő. Nyilvánvaló azonban, hogy a finn pilóta a győzelemre hajtott. A pole ugyan Schumacheré volt, ám a német pilóta esélyei drasztikusan lecsökkentek, amikor nem indult el az autója a felvezető körre egy kuplunghiba miatt és a hátsó sorból kellett nekivágnia a versenynek. Ugyan felküzdötte magát a harmadik helyre, ám tovább már nem ment, ugyanis szétrobbant autóján az egyik Goodyear gumi. Mika Häkkinen abban a pillanatban világbajnoknak mondhatta magát! Természetesen értesítették rádión a történtekről és később arról vallott, hogy ilyen körülmények között, ezzel a hatalmas örömmel nagyon nehéz volt a még hátrlévő körökre koncentrálni. De azért sikerült, így futamgyőzelemmel ünnepelhette pályafutása addigi legnagyobb sikerét!

Finnország 1982 óta (Mika menedzserének, Keke Rosbergnek VB-címe óta) várt egy újabb Forma-1-es sztárra. A szupergyors Häkkinenről már az alsóbb kategóriákban lehetett sejteni, hogy ő lehet az, ám sokáig tartott, míg sikerült áttörnie saját lelki korlátain. A lényeg azonban az, hogy sikerült. Alig egy éve történt, hogy Ron Dennis "terápiájának" köszönhetően végre elhitte magáról, hogy képes futamot nyerni. Most pedig nyolc futamgyőzelemmel ott állt a Forma-1-es világ legtetetjén! Mika egyetlen év alatt vált félszeg "pechvogelből" magabiztos nyerőemberré. Teljesítményéről a nagy ellenfél, Michael Schumacher is csak szuperlatívuszokban tudott beszélni.