Ayrton Senna da Silva (Săo Paulo, 1960. március 21. – Bologna, 1994. május 1.) brazil származású háromszoros Formula–1-es világbajnok. Unokaöcse, Bruno Senna a GP2-ben versernyez. Ismert volt az időmérő edzéseken nyújtott fantasztikus teljesítményeiről, hiszen 162 futama során 65 pole pozíciót szerzett. Edzéselsőségeinek rekordját csak Michael Schumacher tudta megdönteni tizenkét évvel később, a 2006-os San Marinó-i Nagydíjon. Senna hat győzelmet aratott Monte Carlóban, de a mai napig rekordnak számít az e pályán szerzett 1989-es Formula–1 Monacói Nagydíj és 1993-as Formula–1 Monacói Nagydíj közötti öt futamgyőzelme is. Csapatai voltak a Toleman, a Lotus, a McLaren, mellyel mindhárom világbajnoki címét szerezte, és 1994-ben az első három versenyen a Williams. Tragikus körülmények között életét vesztette az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon. 2000-ben ünnepélyes keretek között bekerült a Nemzetközi Motorsportok Hírességeinek Csarnokába. Kétségtelenül ő volt minden idők egyik legnagyobb Formula–1-es versenyzője, de több millió embernek többet számított az egyénisége a valós életénél. Emberfeletti képességeivel és elszántságával bármilyen versenyen ki tudott tűnni a tömegből.
A kezdetek
Senna egy gazdag brazil földbirtokosi családba született, s elég hamar érdeklődni kezdett a motorsport iránt. Az édesapja bátorítására négyéves korában került először gokartba, majd 13 évesen gokartversenyre. A gokartján viselt első szám az 1-es volt. Az első versenyét pole pozícióból kezdhette. Ugyan a versenytársai sokkal tapasztaltabbak voltak nála, nem tudtak vele lépést tartani az egyeneseken.
1977-ben megnyerte a Dél-Amerikai Gokartversenyt, s több világbajnokságban is versenyzett, de sajnos soha nem győzött. 1981-ben belépett a brit Formula Ford 1600-as versenysorozatba, amit megnyert. 1982-ben Senna két európai versenyt is megnyert, a brit és az európai Formula Ford 2000 bajnokságot. A da Silva név gyakorisága miatt felvette édesanyja vezetéknevét.
1983-ban Senna Martin Brundle segítségével megnyerte az Angol F3 Bajnokságot a West Surrey Racinggel, majd megnyerte a Macau Grand Prix-t Teddy Yip Theodore versenycsapatával, ahol a West Surrey Racing a Theodore Racing Team alatt futott. Miután befejezte teszteléseit a Williamssal, a McLarennel a Brabhammal és a Tolemannel, helyet biztosított magának az 1984-es Forma 1 versenysorozatba.
Az első Forma 1-es szezon
A Toleman egy kis csapat volt a Williamshez, a McLarenhez vagy a Brabhamhez képest. Ennek ellenére készített a csapat egy meglehetősen jó autót, amit Hart Turbo motorok hajtottak meg, és ez volt az az autó, amivel Senna elkezdhette számolni a sikereit. A 2. futamán, Kyalaminál Dél-Afrikában Senna megszerezte első Forma 1-es pontját egy 6. helyezéssel, méghozzá sérült orrkúppal. Két héttel később ugyanezt megismételte Zolderben, belga pályán. Senna első évadjának egy kiemelkedő futama volt az 1984-es Monacói verseny, amit zuhogó esőben futottak a pilóták. A 13. helyre kvalifikálta magát, s Senna keresztülgázolt Monte Carlo utcáin. A 19. körben megelőzte a 2. helyen álló Niki Laudát, majd a vezető Alain Prosttal szemben lévő hátrányát is csökkentette. A versenyt a 31. körben leintették a még erősebben zuhogó eső miatt. Senna ezek után még két dobogós helyezést elért az évadban, az egyiket a Brit Nagydíjon, Silverstoneban, a másikat pedig a szezonzáró Portugál Nagydíjon, Estorilban. Ayrton helyezése végül a 9. lett, holtversenyben Nigel Mansellel 13 ponttal.
Forma–1-en kívül részt vett még ebben az évben az 1000 kilométeres nürburgringi versenyen is, ahol Henri Pescarolo és Stefan Johansson mellett a 8. helyezést érte el a Porsche 956-tal. Számos pilótával együtt részt vett Nürburgring megnyitását ünneplő bemutató versenyen, ahol minden versenyző 190E 2.3-16-os Mercedes-t vezetett. Senna győzni tudott Niki Lauda és Carlos Reutemann előtt.
Lotus-évek
1985-ben Senna kivásárolta magát a Toleman csapatából, s átigazolt a Lotus istállóhoz, amely csapat versenyautóit a Renault akkori V6-os motorja hajtott. Ekkor már sokat vártak el a brazil teljesítményétől, és a csapat nem csalódott Sennában. Márkatársa volt Elio de Angelis olasz pilóta, és néhány évadon keresztül a legjobb kinézetű Lotust vezették, a 97T-t.
A szezonnyitó futamon Senna egy elektromos probléma miatt feladta a versenyt, viszont 1985. április 21-én, a szezon második versenyén, Portugáliában megszerezte élete első Forma 1-es futamgyőzelmét zuhogó esőben, amit pole pozícióból kezdett. Azonban az 1985-ös évad többi versenye számos mechanikus problémát hordott magával, de így is képes volt arra, hogy 5 pole pozíciót szerezzen. Újra nyerni tudott a Spa-ban, szintén esős időjárás mellett. Az 1985-ös szezon végén a 4. helyen végzett a világbajnoki összetettben 38 ponttal, (2 győzelem, 2 második helyezés és szintén 2 harmadik) valamint 7 pole pozícióval.
Senna az 1986-os évadot is a Lotus csapatával versenyezte. Mellé társult a skót Johnny Dumfries, miután Senna visszautasította, hogy az angol Derek Warwick csatlakozzon melléje, mondván a Lotus csapata nem képes két csúcs pilótát versenyeztetni egy időben. A 2. évad jobban sikerült Senna számára, az új Lotus 98T egy megbízhatóbb csomag volt. Az évad jól kezdődött Senna számára, a 2. helyen végzett a hazai pályáján, Nelson Piquet mellett a brazil futamon Jacarepaguában, Rio de Janeiro-ban. Akkor vette át először a világbajnoki összetett 1. helyezését, miután megnyerte a Spanyol Nagydíjat Jerez de la Fronteranál, ahol képes volt Nigel Mansell Williams-Hondáját visszatartani mindössze 0,014 ezred másodperccel, ami a Forma–1 történetének a legkisebb győzelmi előnye. A sok mechanikus probléma miatt nem tudta sokáig vezetni a világbajnoki címért folytatott versenyt, így végül Alain Prost McLaren-TAG-je valamint Piquet és Mansell Williams-Hondája között dőlt el a verseny. Senna megszerezte az évad második futamgyőzelmét Detroitban, majd végül összesen 55 ponttal zárta az éves pontversenyt a 4. helyen, nyolc pole pozícióval és hat dobogós helyezéssel (4 második hely és 2 harmadik).
1987-ben Senna még közelebb került a világbajnoksághoz. A Lotus csapata a tavalyi Honda motorral lett ellátva, miután a Renault úgy döntött, hogy kilép a sportból. Egy gyengébb kezdés után Senna két versenyt megnyert egymás után: Monacoban, majd Detroitban. Ebben az évben a Lotus-Honda 99T hol jobban, hol kevésbé szerepelt jól az akkor domináns Williams-Hondához képest, amit az 1986-os évadhoz hasonlóan Nelson Piquet és Nigel Mansell vezetett. A Lotus 99T a javított kiadása ellenére, ami egy nagyon innovatív és aktív felfüggesztésrendszert használt, gyengébbnek bizonyult a Williams FW11B-hez képest. A két csapat közötti különbség nyilvánvaló volt, ahol az 1987-es Angol Nagydíjon, Silverstoneban Mansell és Piquet lekörözte az azonos motorral ellátott Lotusokat. Mexikóban egy pördülés után Senna elveszítette esélyeit a világbajnoki címet illetően, így a verseny Nelson Piquet és Nigel Mansell között dőlt el. Nigel Mansell gerince megsérült egy súlyos balesetben, miközben a japán Suzukai pályán gyakorolt, így Nelson Piquet lett az 1987-es világbajnok, miután Mansell nem tudott szerepelni az évadzáró Adelaide-i futamon. Sennának viszont így lehetősége volt arra, hogy a második helyen végezzen az összetettben, ha legalább a 3. helyen végez. Viszont az Ausztrál Nagydíj után a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Lotus-Honda fékvezetékjei szélesebbek a szabályok által megengedettnél, így a csapatot kizárták a versenyből, ezzel az utolsó és legsikeresebb Lotus-szezon egy szomorú véggel záródott. Senna a kizárás után a 57 ponttal a 3. helyen végzett, 1 pole pozícióval és 6 dobogós helyezéssel (4 második és 3 harmadik). Az évad végén Senna átigazolt a McLaren csapatához, melyet Honda V6-os turbómotorral láttak el.
Sikerek a McLarennel
Senna 1988-ban az akkor kétszeres világbajnok Alain Prost csapattársa lett. Sok drámai eset fűszerezte az évad futamait. A páros képes volt a McLaren MP4/4-gyel 16 versenyből 15-öt megnyerni, Senna pedig megszerezte élete első Forma 1-es világbajnoki címét.
A követhező évben még jobban erősödött a Senna és Prost közti versengés, gyakran harcoltak egymással a futamok közben. Prost, miután összeütközött csapattársával az évad utolsó előtti versenyén, Suzukában, megszerezte az 1989-es világbajnoki címet, mivel Sennának csak akkor lett volna esélye az élen végezni az összetettben, ha megnyeri a futamot. Senna egy belső ívben próbálta megelőzni társát, de Prost lezárta a szöget, összeértek a kerekek, és a két McLaren kiesett. Senna kapott egy mesterséges indítást, kiállt a boxba új vezetőszárnyért, majd visszatért a versenybe. Végül ő ért át a célvonalon elsőként a Benetton-os Alessandro Nannini előtt, de később kizárták a versenyből a mesterséges indítás, a sikánt levágása, valamint a box utca vonalára való ráhajtása miatt. Az ideiglenesen felfüggesztett szerződése miatt 1989 telén vitába keveredett az FIA elnökével, Jean-Maire Balestrevel.
1990-re Prost elhagyta a McLaren csapatot, Senna új csapattársa az osztrák Gerhard Berger lett. Az év végén szintén a suzukai pályán dőlt el újra a világbajnoki cím sorsa. Ekkor Senna szerezte meg a pole pozíciót Prost előtt. A rajthely Suzukában a piszkos oldalon volt, így Prost lerajtolta Senna McLarenjét a Ferrarijával. Az első kanyarnál Senna autója 273 km/h-ás sebességgel nekiütközött Prost Ferrarijának, így mindkét autó kiesett, s Senna lett a világbajnok. Egy évvel később, miután megszerezte a 3. világbajnoki címét, tisztázta az előző suzukai versenyek okát a sajtóban. Továbbra is fenntartotta azt, hogy a rajthelynek a pálya bal oldali, tiszta részén kellett volna lennie, miután megszerezte a pole pozíciót. Megmagyarázta a korábbi Prosttal való ütközés okát, s Senna nem fogadta el Balestre döntését, köztük az 1989-es kizárást és az 1990-es pole-pozíciót:
| “ |
Azt gondolom 1989-ben megbocsáthatatlan dolog történt, amit soha nem fogok elfelejteni. A mai napig nem tudtam megbirkózni ezzel a tudattal. A lényeg: Prost és én összeütköztünk a sikánban, miután ő lezárta a szöget előttem. Utána visszatértem a versenybe, megnyertem, de később kizártak. Hogy mi történt később... nem mondhattam ki, amit gondoltam. Ha azt teszed, büntetéseket kapsz, majd megbírságolnak, esetleg elveszíted a szerződésed. Ez egy tisztességes munka? Nem... Suzukában szóltam tavaly a bíróknak, hogy tegyék át a rajthelyet a pálya bal oldalára, mivel a jobb oldal a pálya piszkos részén helyezkedik el -kiizzadsz egy pole pozíciót, majd rossz heyről rajtolsz. Azt mondták: "Oké, nem probléma". De utána Balestre rendelete szerint nem lehetett megváltoztatni. Tudom, hogy működik a rendszer, és azt gondoltam, ez egy kiszúrás. Azt mondtam magamnak, "Oké, bármi történik, elsőként érkezem az első kanyarba" de nem tudtam Alain Prost mellett elmenni, mert bevágott elém. Ha elég közel lettem volna hozzá, nem tudott volna elfordulni előttem -el kellett volna engednie. Nem törődtem a balesettel, mentem. Ő adott egy esélyt, befordult, és összeütköztünk. Elkerülhetetlen volt. "Te okoztad az egészet" mondta valaki. "Miért okoztam ezt?" Senna válaszolt. "Ha minden időd alatt rendesen próbálnál dolgozni a rendszeren belül, mit csinálnál? Visszafojtva azt mondanád, köszi? Nem megoldás. Harcolnod kell abban, amiről azt gondolod, hogy igazad van. Ha a rajthely balra lett volna, az első kanyarig probléma nélkül vezethettem volna. Rossz döntés volt, hogy a jobb oldalon hagyták a pole-t, és ezt hagyta Ballestre. Látható volt, hogy mi történt az első kanyarban. Én is benne voltam, de nem az én felelősségem volt. |
” |
Senna, az 1991-es Monacói Nagydíjon
Az 1991-es évet Senna 96 ponttal könnyedén nyerte, Prost Ferrarija nagyon gyenge volt, az évben mindössze néhány dobogós helyet tudott szerezni. Senna csapattársa a McLarennél továbbra is Gerhard Berger maradt. Az évben hét győzelmet aratott, kanadai kiesésének, silverstone-i negyedik, hockenheimi hetedik, és estorili ötödik helyének kivételével, mindegyik versenyén dobogós helyen végzett. A második az évben Nigel Mansell lett a Williamsszel.
1992-ben Senna eltökélten harcolt a végső győzelemért, de a McLaren alkalmatlan volt a nyerésre a minden tekintetben felülmúlhatatlan Williams FW14B-hez képest. Az új autónak több hiányossága is volt. Ráadásul késett is az új modell (a 4. versenyen debütált), hiányzott az aktív felfüggesztés, kiszámíthatatlan volt a gyors kanyarokban, s már a Honda V12-es motorjának ereje sem ellensúlyozta a kocsi hiányosságait. Senna nyert Monacoban, Magyarországon és Olaszországban, de csak a 4. helyen végzett az összetettben, s a brazilnak nem volt szerződése egyik csapattal sem a következő évre. Érezte, hogy a McLaren versenyautó már nem versenyképes, (a Honda motor már nem múlta egyértelműen felül a Renault motor erejét 1992-ben), a Williams csapatban pedig nem versenyezhetett Prost mellett, mivel a francia megtiltotta, hogy Senna legyen a csapattársa. Senna decemberben Phoenixbe ment, hogy letesztelje a Penske IndyCart. A McLaren főnöke, Ron Dennis, megpróbálta biztosíttatni Renault V10-es motorral a csapatot, sikertelenül. Így a McLaren a Ford V8-as motort használta, ami teljesítményileg gyengébb volt a gyári csapaténál, a Benettonénál, de remélték, hogy a kis lóerőt az aktív felfüggesztési rendszerrel orvosolni tudják. Senna végül a McLaren csapatban maradt, de kizárólag csak egy versenyre írt alá szerződést (Dél-Afrikára), hogy felmérje a McLaren versenyképességét. A tesztek után Senna rájött, hogy az 1993-as McLarennek van egy különleges képessége, noha a motor még mindig nagyon gyenge volt, s nem tudott versenybe szállni a Williams-Renault-val. Senna ugyan nem írt alá éves szerződést, de abba beleegyezett, hogy versenyről-versenyre ottmaradjon a csapatnál.
Miután a dél-afrikai nyitófutamon a 2. helyen végzett, egy folyamatosan változó körülmények között képes volt nyerni hazájában, Brazíliában, majd egy esős futamon, Doningtonban. Ez utóbbit tartják Senna egyik legnagyobb futamgyőzelmének. A 4. helyről indult, az első kanyarban visszaesett az 5. helyre, de az első kör vége előtt képes volt mindenkit megelőznie. Az egész versenyen vezetett, ahol néhány pilótának 7 boxkiállás is szükséges volt az időjárási feltételektől függően. Senna Spanyolországban a második helyen végzett, majd Monacoban felállított egy rekordot a pályán lévő 6. futamgyőzelmével. Ekkor Senna már vezette a világbajnokságot Alain Prost és Michael Schumacher előtt a gyengébbnek számító McLarenjével. Az évad többi futamán viszont Alain Prost ledolgozta a hátrányát Sennával szemben, majd átvette a vezetést. Senna végül szerzett még 2 győzelmet Japánban és Ausztráliában, és végül a 2. helyen végzett az összetettben.
Az 1993-as világbajnokságot követően Alain Prost visszavonult a Formula–1-ből, hagyva ezzel egy üres helyet a Williams-Renault csapatban, amit Senna vett át az 1994-es évadra, csapattársa a brit Damon Hill lett. Senna a Williamsszel, mely megnyerte az előző két évi bajnokságot, az 1994 évi bajnokság egyik legnagyobb esélyese volt. Az évre betiltották az elektronikus segédeszközöket az autókban, köztük a kipörgésgátlót és az ABS-t.
Az évad első versenyén Brazíliában megszerezte az első rajtkockát, és bár sokáig tartotta a mögötte versenyző Michael Schumachert, a német a boxutcában mégis megelőzte. Senna miközben Schumachert üldözte, az egyik kanyarban kipördült és kiesett. A következő verseny a Csendes-óceáni Nagydíj volt. Itt is szintén megszerezte a pole-t. Az első kanyarban Mika Häkkinen hátulról beleszaladt kiesett. A versenyen Hill második, míg Schumacher ismét első lett. Ezzel a német 20 pont előnyt gyűjtött Sennával szemben. A San Marinó-i Nagydíjon az évben harmadszorra is megszerezte a pole pozíciót.
Ratzenberger balesete után az időmérőn Senna megfontolás tárgyává tette, hogy elinduljon-e a futamon, és folytassa-e versenyzői pályafutását. Végül mégis rajthoz állt. A 6. körben a versenyt vezető Senna a Tamburello-kanyart nem vette be, hanem egyenesen a betonfalnak ütközött. Egy pillanatra látni lehetett, ahogyan a sárga sisak félrebillen. Sokan fellélegeztek, hogy Ayrton még él, azonban többet már nem mozdult. Voltak, akik már ekkor a legrosszabbra számítottak, és ez csak fokozódott, amikor az elszállítás után vérnyomok voltak a kavicságyon. Senna halálát nem az ütközés, hanem a szemébe fúródó, kerekestül leszakadt felfüggesztés-rúd okozta, megtalálva azt a néhány mm-es gumírozott helyet, ami a sisak és a rostély között van. Helikopterrel szállították kórházba, Bolognába, 18 óra 40 perckor halt meg. A baleset körülményei máig tisztázatlanok. Egyesek szerint technikai probléma adódott, mások szerint Senna hibázott és túl gyosan érkezett a kanyarba. Sennának korábban gondjai akadtak a kormánnyal, és új, megtoldott kormányművet kért a versenyre. A vizsgálatok szerint a kormányoszlop eltört, de nem tudni, hogy ez a baleset előtt, vagy után történt.
Az imolai hétvége után számos új biztonsági előírást vezettek be a Formula–1-ben. A pályákat, köztük Imolát is átépítették, nagyobb bukóteret hagyva a kicsúszásokhoz.
Teljesítmények
Senna 161 futam alatt 65-ször indulhatott az első helyről, amit csak Michael Schumacher tudott felülmúlni a 12 évvel későbbi San Marinó-i Nagydíjon, 2006-ban.
A "Varázslatos" Senna hatszor nyert futamot a monacói pályán, melyet a mai napig nem döntöttek meg. Ayrton kifejtette, hogy egy furcsa érzés tölti el őt a kvalifikáció közben. Állítása szerint az 1988-as Monacói Nagydíjon a következő történt vele az alagútban:
| “ |
...az utolsó időmérési szekció. Már az enyém volt az első kocka, aztán fél másodperccel, majd egy másodperccel jobb időt autóztam. Közel két másodperccel gyorsabb voltam mindenkinél, még a saját csapattársamnál is. S rájöttem, nem tudatosan vezettem az autót, hanem egyfajta ösztönnel, egy másik dimenzióban. Ez olyan volt, mint az alagútban. De nemcsak az alagútban volt ez az érzés, hanem az egész kör idején. Én csak mentem és mentem, egyre jobban és jobban. Már a határ fölött autóztam, de még mindig képes többet is elérni. Aztán hirtelen mintha valami megütött volna engem. Felébredtem, és rájöttem, egy másik világban voltam. A közvetlen reakcióm visszalassított. Lassan visszavezettem a boxba, és többet már nem mentem ki a pályára aznap. Ez az esemény eléggé megijesztett engem, mert az öntudatomon kívül történt. Ritkán történik velem ilyen, de mindig komolyan veszem, mert ez fontos az önfenntartáshoz. |
” |
A 2004-es San Marino-i futamon Ayrton Senna halálának tíz éves évfordulóján Gerhard Berger, aki Senna csapattársa 1990-1992-ig, valamint a versenyeken kívül egy nagyon közeli barátja volt, kifejezte emlékét, milyen volt Sennával egy időmérő edzés:
| “ |
Emlékszem egy imolai hétvégére, ahol futottam egy jó időt. Majd kijött a pályára, és futott egy jobbat. Kimentem, és javítottam az idején. Aztán kijött, és megint ő volt a gyorsabb. Így ment ez az időmérő végéig, amikor felkerült az utolsó szett gumi, ültünk a versenyautónkban, majd ő kiszállt az övéből, átsétált hozzám, és azt mondta: "Figyelj, ez most nagyon veszélyes lesz" mondtam neki: "És akkor mi van? Menjünk! |
” |
Ez a verseny nemcsak Senna elszántságát és a verseny utáni vágyát bizonyította, hogy az első legyen (beleértve az időmérőt is), de Senna és Berger közeli barátságát is. Ketten mindig durva tréfákat játszottak egymással, hogy felülmúlják egymást. Berger idézte a mondását: "Ő sokat tanított nekem a sportunkról, én megtanítottam őt nevetni."
Esős futamok
A Forma–1-es esős futamokról sokan úgy vélik, hogy az autók nagy kiegyenlítője, a pilóták közti teljesítmény teljesen különböző. A sebességet le kell csökkenteni és így az autók fölénye jelentősen csökken. Az esős idő precíz irányítást és kiváló vezetői kondíciót igényel. Sennának az ilyen feltételek kedveztek a legjobban.
1984-ben Senna olyan versenyzők közé került, akiknek a rangjaikat összeadva 16 világbajnoki címet tett ki. Miközben zöldfülűként részt vett egy gyakorlatilag versenyképtelen Toleman TG184-gyel, Senna háromszor kiesett a versenyből, a 6. és a 7. helyen az első 5 versenyében. Az évad első esős futama Monacoban volt, ahol a 13. helyről indult. A versenyt biztonsági okokból 31 kör után leintették. Ekkor Senna a 2. helyen volt, és 4 másodperccel volt gyorsabb körönként az élen járó Alain Prostnál. Senna képes volt egy olyan pályán előzni, ahol még száraz körülmények között is nagyon nehéz.
1993-ban Doningtonban Senna a McLaren csapat pilótája volt. Az MP4/8-as, habár egy élen járó autó volt, a Williams FW15C-hoz képest alulmaradt. Néhányan fenntartják, hogy a Williams FW14B és az FW15C valószínűleg minden idők legfejlettebb Forma 1-es autói voltak. Senna a 4. helyről indult a versenyen. A nagy kezdésben Damon Hill bevágott Michael Schumacher elé, így a németnek a külső íven kellett autóznia, lezárva viszont ezzel Senna vonalát. Karl Wendlinger Sauberje megelőzte Sennát is és Schumachert is, így Senna az 5., Schumacher a 4. lett. Viszont a kör végén ő fordult be elsőként a célegyenesbe, megelőzve Schumachert, Wendlingert, Hillt és Prostot. Senna "Az Esőmester" címet kapta a '90-es évek elején. A doningtoni nyitókört gyakran tartják a legnagyobb sportpillanatok egyikének. Sennát gyakran a leggyorsabb F1-es pilótaként tisztelik, ráadásul egy 2006-os Formula–1 magazin szavazása által ő minden idők legnagyobb Forma–1 versenyzője.
Egyéniség
A különleges vezetési képességein túl Senna egy lenyűgöző egyéniség volt a Forma–1 táborában. Erős önkritikáját és rendkívül szenvedélyes vezetési módját használta az önmaga felfedezéséért, a versenyzést a következőképpen hasonlította az élethez:
“Minél keményebben vezetek, annál több mindent fedezek fel magamon. Mindig a következő lépést keresem, egy másik világban, egy olyan helyen, ahol még nem voltam azelőtt. Ez egy magányos versenyzés, de nagyon érdekfeszítő. Mindig új érzéseket tapasztaltok és mindig többet akarok. Ez az én motívációm.”
Igencsak ellentétes Senna pályán levő élénk és merev akarata az amúgy emberséges és együttérző tetteivel. Gerthard Bergerrel való barátsága közismert volt, hiszen mindketten durva tréfákat játszottak egymással.
Ayrton több, mint körültekintő volt a sportban bemutatott veszélyekkel, habár a korai karrierje javarészt nem ezt tükrözi. Ezt talán Martin Donnelly 1990-es katasztrófája változtatta meg 1990-ben, ami Jerezben, a Spanyol Nagydíjon történt. Donnelly megütődött az erőszakos tolatás alatt a kocsijától, ami majdnem elvette az életét.
1992-ben a belga pályán, Spa-Franchochampsban a pénteki szabadedzésen Érik Comas frontálisan összetörte Ligier-Renaultját a Blanchimont szekcióban. A többi versenyző nagy sebességgel elhaladt a roncs mellett, de Senna kiugrott autójából, s visszarohant a pályán a roncshoz, hogy kisegítse a franciát, akinek súlyos agyrázkódása volt, de szerencsésen megúszta a balesetet.
1993-ban szintén Spa-ban, amikor Alessandro Zanardi összetörte a Lotusát az Eau Rouge kanyarnál, Senna megint kiugrott az autójából, hogy segíteni tudjon a sérült vezetőnek.
Az 1994-es
AJÁNLOM AZ OLDALT
